Nem kell messzire mennünk, ha szívük hölgyéért harcoló lovagokat keresünk, csak vegyük elő a népmeséket, melyekben királyok és hercegek sora járul az eladó sorban lévő királykisasszony színe elé, hogy annak három nem akármilyen próbatételét teljesítse. Akinek sikerül, azé a lány keze és a fele királyság, akinek nem, az a sárkány ebédjeként vagy egy mélységesen mély tó alján végzi. Ez a mesebeli véres igazság, de mi a helyzet a 21. század valóságában?
Mindig csak szidjuk azt a férfiembert, hogy miért nem hajtja le maga után az ülőkét, miért nem viselkedik rendesen vendégségben, miért nem tudja már rendbe hozni azt a nyikorgó szekrényajtót, és hogy lehet, hogy sohasem jut eszébe kivinni a szemetet? Beszélünk az elvárásainkról, hosszan ecseteljük a kívánságainkat, közben pedig bele sem gondolunk, hogy egyes feladatok végrehajtása micsoda önuralmat, kitartást, odaadó szerelmet igényel részéről.
Nézzük, miből áll a 21. század lovagi tornája, melyet nem egymás ellen vívnak hőseink, sokkal inkább elvárásaink ellen. Így azonban – ismerve a szeszélyes női lélek rejtelmeit – elmondható, ha sikerül helyt állni, az nagyobb dicsőség, mint szemtől szembeni párbajban győzni le a hétfejű sárkányt.
 |
Az újkor átka. Mert persze régen is shoppingoltak a nők – még ha ezt nem is így hívták, ám abban az időben nem volt kötelező a férfinek ebben a tevékenységben részt venni. Amióta azonban a nők igyekeznek átvenni a gyeplőt, bizonyos dolgok felkerültek a „Kötelező körök a béke érdekében” listára, és ezeket nem figyelembe venni szörnyű következményekkel járhat.
Még hogy manapság már nincsenek sárkányok? Mind közül talán a legkeményebb próbatétel a 21. század lovagjainak a 21. század háziasított, de azért épp elég vérszomjas sárkányaival szembeszállni. Egyszerre enni, az ételt elismerő bólintásokkal és hümmögéssel dicsérni (mert ugye teli szájjal nem beszélünk!), jópofát vágni és a társalgásban értékelhető módon, építő jellegű gondolatokkal részt venni (továbbra sem teli szájjal, csámcsogva, szürcsölve), nos, ez embert próbáló. Le a kalappal előtted, hős lovag, ki végigcsinálsz egy ilyen próbát anélkül, hogy anyóst, apóst, sógort, sógornőt vagy épp a szívednek oly kedves hölgyet magadra haragítanád!
Férfi és nő között örökös, kibékíthetetlen vita tárgya, hogy hol a helye a szennyes zokninak, a koszos tányérnak, vagy hogy milyen gyakran kell a szemetet levinni, a garázsban rendet rakni. Ez a harc ősidők óta tart és talán sosem lesz vége.
Apáink és nagyapáink példáját látva ugyan elvárhatnánk, hogy a lovag egyszerre legyen víz- és villanyszerelő, asztalos és szobafestő-mázoló, ám amikor megpróbál eme követelményeknek megfelelni és - ne adj isten - a dolgok rosszul sülnek el, mélységesen meg vagyunk botránkozva hősünk kétbalkezessége láttán. Talán még az is megfordul a fejünkben egy-egy sikertelen csaptelep-javítás és ennek következményeként elázott fürdő kapcsán, hogy inkább a Huffnáger Pistit kellett volna választanunk.
Kell ezt magyarázni? Melyik férfi ne készülne ki, ha három évadnyi Született feleségeket kellene végignéznie egyetlen hétvége alatt? Aki ezt a próbát teljesíti, véleményem szerint joggal mentesül az összes többi alól.
Eltűrni a nőt, aki esetleg többet tud a férfiembernél? Nehéz eset. Eltűrni a nőt, aki nem csak többet tud, de minden egyes alkalommal, mikor lehetősége nyílik rá, ezt fitogtatja is a férfiember kárára? Szinte lehetetlen. Akinek meg sikerül, azt mi nem tűrhetjük magunk mellett, hiszen kinek kell egy ilyen papucs, aki hagyja, hogy elnyomják!
Mondják, a nőt lehetetlen kiismerni. Ez így igaz, gyakran magunk sem tudjuk, mi az aktuális hiszti tárgya, csak csináljuk a fesztivált, mert genetikailag van belénk kódolva. Ám a férfinek mindez nem ennyire egyszerű. Ő mindig és mindenkor válaszokat keres, melyek segítenek neki a dolgokat elhelyezni a világban, és ha ez nem jön össze, értetlenül áll a történések előtt. Innen nézve egy oktalan hisztit szó nélkül tűrni a világ egyik legnehezebb dolga lehet. Ebből következően tehát mindenképpen becsülendő dolog, ha ez a próba is teljesítésre kerül.
Te mit vennél még fel a listába?
