Nem tartozik egyik ország fennhatósága alá sem, és egyetlen állandó lakossal se dicsekedhet. Javait tilos kitermelni, hadászati céllal még csak a közelébe se lehet menni. Hol is járunk?
A Déli-sarkon, melyre ember először 1895. február 17-én tette a lábát. Carsten Egeberg Borchgrevink norvég kutató egy bálnavadász hajón érkezett a hatodik földrészre, ám szinte senki se ismeri a nevét, hiszen a Déli-sarkot nem ő hódította meg, hanem Roald Amundsen 1911. december 14-én.
 |
Az Antarktiszt azóta már a modern technika segítségével viszonylag jól feltérképeztük, tudjuk, milyen az átlagosan 1,6 km vastag jégpáncél alatt a domborzata, és milyen érceket, ásványi kincseket rejt az Európánál 1,3-szer nagyobb területű földrész. Azonban ezen értékek kitermelése az Antarktisz-egyezmény értelmében tilos, 2048-ban fogják felülvizsgálni az abban foglaltakat. A 1959-ben született paktum emellett az egész területet politikailag semlegesnek nyilvánította, ahol tudományos céllal bármelyik ország létrehozhat kutatóállomást. A haderő is csak a tudományos vizsgálódásokhoz szükséges mértékben képviseltetheti magát (például szállítás, építés), azaz a kontinens tulajdonképpen nem más, mint a béke szigete.
 |
Míg bolygónk többi részén szinte csak talpalatnyi földek maradtak lakatlanok, az Antarktisznak egyetlen állandó lakosa sincs. Az itt dolgozó kutatók és családjaik nagyjából egy évet töltenek a kontinensen, és bár a turisták száma gyarapszik, a számuk jóval százezer alatt van. Az ok érthető, hiszen a világ eme szegletében rendkívül zord körülmények uralkodnak. A belső részeken télen -40 és -70 fok az átlag, nyáron pedig -15 és -35 között mozog a hőmérő higanyszála. Ehhez képest a partvidéken szó szerint strandidő van, hiszen télen -15 és -32 fok közötti értékek számítanak átlagosnak, nyáron pedig – 5 és 5 a várható értékek. A dermesztő mínuszoknak köszönhetően a Déli-sark földünk leghidegebb tája, a mindenkori hidegrekordot is itt mérték: 1983. július 2-án -89,2 fokot, az orosz Vostok állomáson.
A legfagyosabb mellett az Antarktisz joggal viselheti a Föld legszárazabb területe jelzőt is, mivel még bolygónk legszárazabb sivatagában, a Chile és Peru területén található Atacamában is több csapadék hull, mint az itt található McMurdo szárazvölgyekben.
 |
A szélsőséges körülményeket nem is sok élőlény bírja. A növényzet maximumát a zuzmók jelentik, és az állatvilág is mérsékelten képviselteti magát, jobbára a vizekben, illetve a parton és vízen. Pingvinekkel, fókákkal, bálnákkal találkozhatunk. A kizárólag a szárazföldön élő állatok közül a legnagyobb egy szárnyak nélküli, 1,3 cm-es bogár, a Belgica antarctica.
Bár a kontinens az Antarktisz-egyezménynek köszönhetően különleges védelmet élvez, sajnos van, amitől a legszigorúbb szabályozások se menthetik meg: a klímaváltozás hatásaitól. A globális felmelegedésnek köszönhetően ugyanis jéghegyei, gleccserei olvadni kezdtek. Ha vízzé válnak, az jelentősen átrajzolhatja a Föld térképét, ugyanis nem kis víztömeget, hanem a világ ivóvízkészletének 70%-át tartalmazzák. Az még a jövő zenéje, hogy ez be fog-e következni, addig is, még ha csak a jó meleg szobában, a számítógép előtt ülve is, csodáljuk meg a szépségeit!
