hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 

A Dan Brown-kód

 

„A kutatómunkáért volt érdemes megírni ezeket a könyveket. Szívem szerint tanár vagyok, szeretek tanulni, és azt gyanítom, hogy az olvasóim is így vannak ezzel. Azt hiszem, a regényeimbe foglalt információ mennyisége is szerepet játszik a népszerűségükben... mert az emberek szeretnek tanulni.”– mondta Dan Brown egy interjúban, és ezzel lényegében mindent elmondott regényeiről és olvasóiról is.

 


 

A leginkább intellektuális thrillereknek nevezhető művei ugyanis minden idők legolvasottabb írói közé emelték. Műveit több mint ötven nyelvre fordították le, és 200 millió példányt adtak el belőlük világszerte. Eddig két regényét filmesítették meg, A Da Vinci-kódot, illetve az Angyalok és démonokat, Az elveszett jelkép filmváltozata pedig idén kerül a mozikba.

Dan Brown életútját ismerve egyáltalán nem meglepő, hogy regényírásba kezdett, és hogy épp ilyen stílusú könyveket ír. Egy bentlakásos iskolában nőtt ugyanis fel, ahol édesapja matematikát tanított. Édesanyja templomi zongorista volt, és a vallás nagyon fontos szerepet játszott a család életében. „Episzkopális hitben nevelkedtem és nagyon vallásos gyerek voltam. Aztán nyolcadikban vagy kilencedikben elkezdtem csillagászattal, kozmológiával és a világegyetem keletkezésével foglalkozni. Emlékszem, azzal fordultam egy lelkészhez: »Nem értem. Azt olvastam egy könyvben, hogy volt egy robbanás, amit Nagy Bummnak neveznek, de itt meg az áll, hogy Isten hat nap alatt teremtette az eget, a földet és az állatokat. Melyik az igaz?« Sajnos azt válaszolta, hogy a jó gyerekek nem kérdeznek ilyet. Csalódottan mondtam: »A Bibliának nincs értelme. A tudomány sokkal meggyőzőbbnek tűnik.« És eltávolodtam a vallástól. (…)A sors iróniája, hogy teljes kört jártam be. Minél több természettudományt tanultam, annál inkább azt láttam, hogy a fizikából metafizika lesz, a számokból imaginárius számok. Minél mélyebbre jutsz a tudományban, annál ingoványosabb lesz a talaj. És végül arra lyukadsz ki, hogy létezik valamilyen rend, és a tudománynak is van spirituális vonatkozása.” –mesélte egy interjúban. Ezzel magyarázható, hogy a vallás és annak alternatív értelmezése olyan fontos szerepet kap az írásaiban.

 




Hiába a biztos szellemi alap és az egyértelműnek tűnő út, komoly vargabetűkkel jutott az íráshoz. Miután diplomát szerzett, Los Angelesbe költözött, ahol énekes-dalszerzőként próbált érvényesülni mérsékelt sikerrel, míg rá nem jött, hogy sem az angyalok városa, sem a zenei pálya nem neki való. Ekkor visszament egykori iskolájába, a Phillips Exeter Academyra, ahol irodalmat kezdett tanítani. Esze ágában sem volt regényt írni, míg egy irodalmi ügynök el nem ültette a bogarat a fülében: „Írtam egy cikket az Exeter Alumni magazinnak arról, milyen volt nyakkendős, északi magániskolás srácként a déli zeneipar központjában élni. Azt a címet adtam neki: Jóság és tudás a Sunset Stripen. Heccből írtam, de lehozták, és utána felhívott egy irodalmi ügynök New Yorkból. Azt mondta: »Tetszett a látásmódja, jól ír, hívjon fel, ha New Yorkban jár, elviszem ebédelni.« Így is történt. Egy órán át beszélgettünk. Én sztoriztam, ő pedig azt mondta, hogy regényt kéne írnom. Valami olyasmivel hárítottam el, hogy fogalmam sincs, miről írhatnék. A pasas rám nézett az asztal fölött: »Nekem ez a szakmám. Értek hozzá. Maga jól tud történeteket mesélni. Egy szép napon majd rájön, hogy miről írhatna, és akkor össze fog hozni egy regényt.« Bolond vénember, gondoltam én magamban, és hazamentem.” Végül mégis igaza lett a bolond vénembernek, ugyanis 1998-ban, miután értesült a Nemzetbiztonsági Ügynökség létéről, úgy érezte megtalálta a témát, amiről regényt kell írnia. „A szó szoros értelmében egy szép napon felébredtem és azt mondtam magamnak: »Itt az ideje, hogy írj egy regényt.« A feleségem bátorított, hogy vágjak csak bele. Egyszerre két állásom lett. Hajnali 4-kor keltem, 8-ig írtam, aztán felültem a biciklire, tekertem 12 mérföldet a helyi iskolába, ahol tanítottam, aztán újra 12 mérföldet kerekeztem hazáig, letusoltam, rohanás a Phillips Exeterbe, ahol volt még két délutáni órám, és ez így ment napról napra. Egy év múlva elkészült az első regényem, a Digitális erőd.”

Ez azonban nem hozott neki világhírt, ahogy a második és a harmadik regénye, az Angyalok és démonok, illetve A megtévesztés foka sem. Arra egészen 2003-ig kellett várnia, amíg megjelent nagy botrányt kavaró könyve, A Da Vinci-kód, amiből 80 millió példányt adtak el. Ekkor kezdték újra kiadni, illetve más nyelvekre lefordítani korábbi regényeit is. A szerzőt meglepte a példátlan siker, és nehezen szokta meg, de jól kezeli: nem szerepel a bulvárlapokban, és állítása szerint ugyanaz a hétköznapi, már-már unalmas fickó, mint a világhírnév előtt volt. Meglepő módon a művei körül rendszeresen kialakuló botrányok és heves viták egyáltalán nem zavarják, sőt pozitív jelenségként értékeli őket, hiszen ez lehetőség arra, hogy számára fontos kérdésekről párbeszéd kezdődjön. Igencsak intelligens hozzáállás ez, amin nem is kell csodálkozni, hiszen tagja a világ legintelligensebb embereit tömörítő szervezetnek, a Menzának.

 

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak