hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Farinelli, a kasztrált szupersztár

A 18. század Itáliája valóságos zenehatalom volt. Az énekesek ünnepelt hírességek voltak busás jövedelemmel, szeretőkkel és minden földi jóval. Mondhatni, nem volt határ sem az oktávokban sem az ünneplésben. Főleg, hogyha egy kasztrált sztárról volt szó.

 

 

 

A csonka csalogány

308 éve született Farinelli, eredeti nevén Carlo Maria Broschi korának ünnepelt operaénekese. Igazi csillag volt, mondhatni megasztár, akit a 18. század leghíresebb és talán legjobb énekesének tartottak. Alakját igazi mítosz lengte körül, hangjának gyógyító erőt tulajdonítottak. Állítólag gyönyörű férfi volt, kinek hangjától elájultak a koncertteremben lévő ifjú hölgyek. Pedig övön alul volt némi hiányossága.

Farinelli 1705. január 24-én született a nápolyi Andreában. Édesapja a 8 évvel idősebb bátyjával, Ricchardóval együtt konzervatóriumban neveltette, ahol már korán megmutatkozott zenei tehetsége. Magas műveltségre és énektudásra tett szert. Az 1730-as években már Európa-szerte ünnepelt sztár volt, teltház előtt énekelt minden városban. Később a spanyol udvar szolgálatába állt, a beteges, depressziós V. Fülöp királynak énekelt, akit valósággal kigyógyított mélabújából. Sokáig maradt a spanyol udvarban, és irányította a madridi zenei életet, majd visszatért Itáliába, ahol a vallásnak és a zene örömének szentelte életét. Ahogy egész életében próbálta.

Zenetudósok szerint Farinelli képes volt 250 hangot kiénekelni egyetlen levegővétellel, illetve kitartani egy hangot legalább egy percig. Ez, kérem férfierő, de női hang! A hangja hasonlíthatott egy mezzoszoprán, vagy szoprán női hanghoz, azonban annál sokkal erősebb volt. És hogy hogyan lehetett ilyen magasságokat elérni? Kasztrálással.

 

Csillag születik

A 18. században bevett szokás volt a zenei konzervatóriumokban tanuló fiúcskák megcsonkítása. Érdekes volt a helyzet, ugyanis az egyház tiltotta a műveletet, de kórusaiban kasztrált énekesek is voltak a gyerekeken kívül, a nők éneklését ugyanis még jobban megtagadták, mert egy szép női hang bűnös vágyat kelthet. A kisfiúk gyönyörű énekhangja, azonban elszáll, mint a szél, amint kezdenek felnőni. A mutálással megszűnik ez az angyali hang, ezért a korszakban évente több ezer gyermeket is kasztráltak, hogy így konzerválják a hangjukat. A szegény családok számára megoldást jelenthetett, hogy fiúgyermekeiket alávetik a műveletnek, és konzervatóriumba adják, hátha szupersztár lesz a gyerekből. A számításokat nem csak az húzhatta keresztbe, hogy az eljárás során nem mindenki maradt életben, vagy utána lett öngyilkos, esetleg egy életre nyomorék maradt, hanem az is, hogy nem ártott istenáldotta tehetségnek lenni, hogy olyan ünnepelt sztárok lehessenek, mint Farinelli. Az eljárást célszerű volt 8-9 éves korban elvégezni, mikor még a pubertáskornak híre sincs. A herék eltávolítása megakadályozta a másodlagos nemi jelleg kialakulását, tehát nem mélyült a hang, nem nőtt szakáll, de továbbra is erősödött a tüdő, így egy angyalarcú és –hangú énekes válhatott a fiúcskából. Aki híres lett, azt körülrajongták a nők és a zeneszerzők. A hangjuknak igazi varázsa volt, amelyből könnyen élhettek, hiszen hatalmas gázsijuk volt. A zeneszerzők, mint Händel, külön számukra írtak zenét. De azért rögös volt az út idáig, átesni egy nem is mindig sebész által végzett műveleten, és utána napi 6 órát énekelni a konzervatóriumban, elviselni az „ép” társak csúfolódásait, majd elfogadni azt, hogy sosem viheti tovább a nevüket senki. Sokan meghozták ezt az áldozatot, de csak néhányan váltak hírességgé, mint Farinelli, Gaetano Majorano vagy Alessandro Moreschi, aki az utolsó, és egyetlen, akinek rögzítették a hangját, és ma is hallható.


 1994-ben film készült Farinelli életéről.

 

Kicsit keletebbre – az eunuchok

Bár X. Piusz pápa 1903-ban véglegesen betiltotta a kasztrálást, és az énekesek alkalmazását, nem csak ebből a célból fosztották meg a férfiakat a szerszámaiktól. A keleti eunuchok szerepe és feladata mindenki számára ismert. A Perzsa birodalomban, Indiában és Kínában is kasztrált férfiak őrizték a háremhölgyeket. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egy eunuch milyen nagy befolyásra tehetett szert. A rabszolgasorból kiemelkedvén könnyen a szultán vagy császár kegyeltjeivé, akár politikusaivá is válhattak, hiszen az uralkodó egyrészt nem félt attól, hogy holmi nő elcsábítja minisztereit, másrészt nem kellett a családjával számolnia, akik az örökséget követelték volna. Az eunuch jövedelme halála után visszaszállt a koronára. Sokan a hatalmas befolyás érdekében önként feküdtek kés alá. A politika már csak ilyen.

A hárem bármennyire is erotikusan hangzik, meg kell jegyeznünk, hogy csupán a szultánnak volt az. Bár keringenek legendák arról, hogy mi folyhatott egy háremben, ezért volt olyan szultán, aki biztosra ment: nem csak az őrzők heréit, hanem a hímvesszőjüket is eltávolíttatta, őket nevezzük fekete eunuchoknak. Természetesen ők végezték a legbizalmasabb feladatokat, hiszen a fehér eunuchokban (nekik megvan a fele kellék) nem feltétlenül lehetett bízni.

Kínában a hagyomány csak fekete eunuchokat engedett meg, de itt is beszélhetünk a politikai vagy éppen hadászati befolyásról. Cseng ho császár főeunuchja, akit egy támadás során kasztráltak 15 évesen, egész hadsereget vezetett, 200 hajóból álló flottával, és állítólag még Kolumbusz előtt járt Amerikában. Erre mondhatnánk, hogy tökös, de nem az.

 

A koronaékkövek és a szex

Hiába, a férfiasság jelképe mindenhol megtalálható, irodalmi utalásokban, műalkotásokon, még címereken és menlevelekben is. Valószínű, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, talán ezért is nagyobb a nyomatéka annak az eskünek, amit nem a szívre, hanem előre tett kézzel végeznek, Raszputyin tartósított péniszéről már nem is beszélve. Elvégre a fajfenntartásról is szó van, nem csoda, ha pánik tör ki a kasztrálás hallatán.

De el kell oszlatnom a kételyeket, a kasztráltaknak is lehetett nemi élete. Bizonyos szintű nemi vágyra és erekcióra is képesek voltak, nem is csoda, hogy a nemes hölgyek igyekeztek becsempészni őket az ágyukba, elvégre egy ilyen légyott veszélytelen volt. Bár, ahogy tartja a mondás, semmi sem veszélytelen. Giusto Ferdinando Tenducci kasztrált énekes például két gyermeket is nemzett nem túl makulátlan élete során. Ezért is folyik vita a kasztrálásról, mint büntetés alkalmazásáról a szexuális bűnöket elkövető személyekkel szemben, ugyanis nem bizonyított a hatásossága. Minden attól függ, hogy hogyan is sikerül a nyiszálás, de ennél talán fontosabb az, hogy milyen lelki sérülések és hegek maradnak. A daganatos betegség vagy baleset során elvesztett here komoly trauma lehet egy férfi számára, pedig dél-koreai kutatók szerint a kasztrálás meghosszabbíthatja egy férfi életét akár húsz évvel is, ez magyarázhatja, hogy az eunuchok miért éltek sokkal tovább, mint kortársaik. Maga Farinelli is 77 évesen hunyt el 1782-ben.

 

A Farinelli-kultusz

Farinelli nemcsak életében, hanem halálában is híres. Zenészek és orvosok is kutatják zsenialitását. Bolognában Farinelli-kutatóközpont jött léte ebből a célból. A kasztrált énekesek technikái, fizikai felépítése, szervezetük mássága mind a két felet érdeklik. 2009-ben Cecilia Bartoli mezzoszoprán énekesnő CD-t adott ki a kasztráltaknak írott eredeti zenékből Sacrificium címmel. Elmondása szerint meg kellett szenvednie egy-egy hangért. 2006-ban a londoni Händel-múzeum kiállítást szervezett a kasztráltak körül fellelhető anyagokból, orvosi eszközöket, partitúrákat és a korabeli sajtó reagálását (dicshimnuszokat és gúnyos karikatúrákat) is kiállítottak.

1994-ben Gérard Corbiau rendezésében film készült Farinelli életéből, mely Golden Globe-díjat is nyert. A zenei részeket természetesen nők énekelték.

2006-ban exhumálták Farinelli maradványait. A kutatócsoport számos kérdésre kereste a választ Farinelliről és a kasztráltakról általában. Igaz, hogy olyan magasak voltak-e, lehetett-e női mellük a hormonváltozás miatt, milyenek lehettek a hangszálaik? A csoport legfontosabb kutatási eredménye, hogy az énekesnél ún. hyperostosisfrontalisinternát találtak, amely túlzott csontlerakódást jelent a koponya frontális részében; ez kifejezetten női betegség, ráadásul a menopauza után jelentkezik. Ez valószínűleg a kasztrálás utáni hormonváltozásnak köszönhető. Nem bizonyított, hogy okozott-e bármilyen tünetet is Farinellinek, de jele lehet az erős fejfájásnak, epilepsziának, akár elmebajnak is.

Annyi bizonyos, hogy Farinelli élő legenda, ahogyan kortársai, a kasztráltak csoportja is. Férfiak női hanggal? Nevezhetjük-e férfiaknak őket? Mit élhettek át? Mit érezhettek a színpadon állva, mit egy nő karjában? Rejtély marad.

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak