hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Ki volt Evita?

 

 

„Ne sírj értem, Argentína!” – énekli a róla készült musicalben, illetve filmben a világ legismertebb argentin asszonya, Evita. Jórészt ennek köszönhető, hogy kevés olyan ember van, aki nem ismeri a nevét, de hogy ki is volt pontosan Eva Perón, és miért vált afféle népi hőssé a hazájában, már jóval kevesebben tudják.

 


 

Törvénytelen gyerek

Eva Duarte néven látta meg a napvilágot egy gazdag földbirtokos és háztartási alkalmazottja törvénytelen gyerekeként. Apja nős volt, de ez a tény nem akadályozta meg abban, hogy szeretőt tartson, sőt a felesége is tudott a viszonyról. Akkoriban mindennapos és elfogadott volt az efféle felállás, a szeretőktől született gyerekeket rendszerint elismerték a gazdag apák és a nevüket is viselhették. Így történt ez Evita és négy testvére esetén is. Evita édesanyja kitartottként élt, és gyermekei sem szenvedtek hiányt semmiben. Evita valószínűleg tisztes polgári életet élt volna, ha Señor Duarte nem hal meg élete virágjában, amikor a lány még csak hétéves volt. Több szempontból is traumatikus élmény volt ez Evita számára: nem elég, hogy elveszítette az édesapját, az özvegye erőszakkal távol tartotta őket a temetéstől, majd mindent megtett, hogy eltűnjenek a környékről. Nehéz idők következtek ezután, hiszen a család elveszítette az anyagi támaszát, és pénzkereset után kellett nézniük. Végül bordélyt nyitottak, ahol az anya volt a madám, a gyerekek pedig ott nőttek fel az örömlányok társaságában.

 

Irány Buenos Aires!

Evita hamar felcseperedett, 14 éves korára magas, formás testű, szép arcú fiatal nő lett belőle, és úgy döntött, ideje kamatoztatni adottságait. Amikor megismerkedett az akkoriban híres tangóénekessel, Magaldival, tudta, hogy eljött a cselekvés ideje: lefeküdt a férfival, aki a szexuális szolgáltatások fejében a fővárosba vitte. Itt már saját magát kellett eltartania, és valószínűleg a testéből élt, bár erről kevés adat áll rendelkezésre, ugyanis Juan Perón házasságkötésük után minden befolyását latba vetette, hogy eltűntesse felesége múltjának minden nyomát. Konkrét bizonyíték tehát kevés van, de elég valószínű, hogy tehetős emberek szeretője volt ezekben az években, illetve pornóképekhez állt modellt. Evita azonban ennél többet akart, így tudatosan olyan szeretőket választott, akik előmozdíthatták színészi karrierjét. Megfordult többek között egy filmújság kiadójának az ágyában, de egy színházigazgatót is elcsábított, hogy szerepet kaphasson egy darabban. Jó stratégiának bizonyult mindez, ugyanis a negyvenes évek elejére ismert filmszínésznő lett, igaz alakításai nem voltak túl emlékezetesek, és továbbra is szüksége volt a tehetős szeretők támogatására, ugyanis hiába számított sztárnak, nem keresett túl jól a filmezéssel.

 

Juan Perón színre lép

 


Későbbi férjével, Juan Perón ezredessel egy jótékonysági koncerten találkozott először 1944-ben. A 48 éves, magas, jóvágású férfi ekkor a katonai puccsal hatalomra került Pedro Pablo Ramírez kormányában volt munkaügyi miniszter, és rögtön megtetszett az akkor 24 éves Evitának. Addig ügyeskedett, míg sikerül melléülnie, és sikerült is elcsavarnia a fejét olyannyira, hogy az éjszakát együtt töltötték, és nem is váltak el egészen az asszony haláláig. Sokan úgy vélik, hogy soha nem voltak szerelmesek egymásba, inkább a kölcsönös vonzalom és a közös érdek kötötte össze őket. Kezdetben egészen biztosan a szex volt a kapcsolatuk legfontosabb eleme, ám idővel, ahogy Evita egyre jobban belefolyt a politikába, erős és szétbonthatatlan szövetség alakult ki köztük.

 

 

Befolyásos First Lady

Hamarosan összeköltöztek, és sokak szerint Perón Evita sugalmazására vezette be azokat a szociális intézkedéseket, amiknek köszönhetően példátlan népszerűségre tett szert, és maga mellé állította a szakszervezeteket. Tizenharmadik havi fizetést adtak a dolgozóknak, minimálbért állapítottak meg, bevezették a fizetett szabadságot, a pihenőnapot és a nyugdíjat. Perón népszerűsége csúcsán, 1945-ben a kormány mélypontra került, és újabb katonai puccsra került sor, ami kiszorította őt a kormányból, majd letartóztatták, és egy börtönszigeten tartották fogva. Evita ekkor akcióba lendült: emlékeztette a szakszervezeteket, hogy mennyi mindent köszönhetnek az egykori munkaügyi miniszternek, és közbenjárásának köszönhetően több százezer ember vonult az utcákra Perón szabadon bocsátását követelve. Ez olyan nyomást jelentett, hogy szabadon bocsátották a férfit, az új kormány megingott és a következő év elejére kiírták a választásokat, amit Perón meg is nyert. Ebben nem kis része volt Evita kampányolásának, akit szabadulása után, 1945 októberében feleségül is vett.

Perón szimpatizált az olasz fasizmussal, de nem hozott létre klasszikus értelemben vett totális diktatúrát. A fasiszta modell egyes elemeit azonban alkalmazta abban a reményben, hogy ezzel elindíthatja a megkésett tőkés fejlődést. Erős iparosítás és államosítás kezdődött, ugyanakkor voltak túlkapások, politikai gyilkosságok és kínzások, ahogy besúgó hálózat is. Az elnök és Evita remekül megosztották a teendőket: Perón gyakorolta a hatalmat, Evita pedig a jótékonyságot, amivel elterelte a figyelmet a politika sötét oldaláról. Ezzel elérték, hogy a nép számára elfogadhatóvá vált a diktatúra, szerették az elnöki párt és még azt is elnézték nekik, hogy elképzelhetetlen luxusban éltek.

Népszerűségük soha nem látott mértékű volt ekkor, házasságuk azonban sokkal inkább hasonlított egy politikai szövetségre. A szenvedély, ami évekig lobogott közöttük, ekkorra már teljesen kihunyt, külön hálószobában aludtak, és intim kapcsolat szinte egyáltalán nem volt köztük. Tudták, hogy együtt nyerő párost alkotnak, ezért együtt maradtak, de inkább barátok és szövetségesek voltak már ekkor.

 


 

 

A második győzelem

1951-ben Perón ismét megnyerte a választásokat, annak ellenére, hogy ekkor gazdasági válság volt. A győzelemben kulcsszerepe volt a feleségének, aki nagy hatású beszédeket tartott országszerte, amiket könyvben is kiadtak, és valóságos Evita-kultusz söpört végig az országon.  Ennél is nagyobb szerepe volt azonban annak, hogy 1949-ben választójogot kaptak a nők, hiszen Perón szavazóinak fele közülük került ki.

Evita végigkampányolta a választás előtti időszakot annak ellenére, hogy 1950-ben méhnyak-rákot diagnosztizáltak nála. Állítólag ekkor még műthető lett volna, de tudta, ha eltűnik a nyilvánosság elől épp a kampány idején, férjének csekély esélye lett volna a győzelemre. 1952-ben a legjobb amerikai orvosok kezelték, de már olyan előrehaladott állapotban volt a kór, hogy nem tudták meggyógyítani. 1952 májusában még megjelent a nyilvánosság előtt, de ekkor már mindössze 33 kiló volt, és ekkor a nép számára is nyilvánvaló lett, hogy hamarosan legyűri a rák, és így is történt: 1952 július 26-án meghalt, mindössze 33 éves volt ekkor.

 

Nem nyugodhatott békében

Evita testét bebalzsamozták, üvegkoporsóba tették és egy bazilikában helyezték el, ahova elzarándokolhattak a gyászolók. Ahogy sejthető volt, Perón nem tudta sokáig megtartani a hatalmat Evita nélkül, módszerei egyre diktatórikusabbá váltak, és a nép ellene fordul. 1955-ben a hadiflotta tisztjei harci repülőgépekkel bombázni kezdték az elnöki palotát, majd néhány hónap múlva újabb katonai puccs következett. Ennek hatására Perón lemondott és Spanyolországba menekült. Ellenfelei Evita holttestét, mint Perón diktatúrájának szimbólumát sem hagyhatták háborítatlanul: elmozdították helyéről és hosszú évekre nyoma veszett. MInt később kiderült, testet kezdetben egy furgonban tartották, ami a fővárosi filmszínház mögött parkolt, majd a városi vízmű belsejében és a hírszerzés irodáiban bukkant fel. Akárhol is járt, hamarosan gyertyák és virágok jelentek meg az üvegkoporsón, így nyilvánvalóvá vált, hogy el kell távolítani az országból. 1957-ben vatikáni támogatással egy milánói temetőben helyezték el a holttestet álnév alatt.

A hetvenes évek elején Spanyolországba került a test, ahol Perón töltötte a száműzetését, de már nem sokáig, ugyanis 1972-ben visszatért Argentínába, ahol ismét elnök lett. Mindössze két évig irányíthatta az országot, amikor meghalt. Utódja harmadik felesége, Isabel Martínez lett, aki elrendelte, hogy Evita testét szállítsák vissza Argentínába. A test a több évtizedes hányattatás miatt erősen megrongálódott, ezért restaurálást hajtottak végre rajta, majd 1976 októberében a családi mauzóleumba került, ahol azóta is háborítatlanul nyugszik.

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak