hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Okosabbak vagyunk-e a nagyinál?

 

Intelligensebbé vagy butábbakká válik az emberiség? A vélemények megoszlanak.

Bár az IQ-teszteken egyre magasabb eredményeket produkálunk, egy új kutatás eredményei azt sugallják, hogy genetikailag a csúcson vagyunk, hanyatlásra kell számítanunk. Sőt mit több, az 1800-as évek utolsó évtizedeiben élők jóval okosabbak voltak nálunk.


A fenti megállapításoknak köszönhetően természetesen újra fellángoltak az IQ és mérése körüli viták. Akár zöld ágra vergődnek majd a koponyák, akár nem, egy biztos: az okosságot nem lehet egyetlen tömör meghatározásba belesűríteni. Az ok egyszerű: az afrikai szavannákon nem ugyanarra a típusú intelligenciára van szükségünk, mint a New York-i tőzsdén.

„Nem pusztán arról van szó, hogy az intelligencia felkúszik, majd lesüllyed.” - mondja a szóban forgó kutatás vezetője, Michael Woodley, a svédországi Umea Egyetem pszichológusa. „Az intelligencia különböző területei számos változatban jelenhetnek meg.”

Okosabb vagy a nagyidnál?

Akármerre nézünk, mindenfele hemzsegnek a példák, melyek azt sugallják, hogy IQ-ban lenyomjuk az elődeinket: okostelefonok, szívátültetések, génsebészet, nanotechnológia, űrutazás, és még hosszasan sorolhatnánk.

Agykapacitásunk növekedését látszik alátámasztani a Flynn-effektus is. Leírója, James R. Flynn kutatásai során arra lett figyelmes, hogy évtizedenként 3 ponttal kúszik feljebb az IQ-teszteken elért átlagpontszám.

Az új-zélandi kutató szerint a felfele irányuló tendencia egyik fő oka a folyamatosan fejlődő modern környezet. Az intelligenciáról azt már tudjuk, hogy genetikai és környezeti hatások alakítják – biztosítsunk tanulásra ösztönző környezetet a kisgyermek számára, és felnőttként egészen magas intelligencia hányadost fogunk mérni nála. Emellett a jobb táplálkozás se elhanyagolható tényező.

A manapság használatos gondolkodási formákról se szabad megfeledkeznünk. Ha a 19. században megkérdezünk volna valakit, hogy milyen összefüggés van a kutyák és a mezei nyulak között, akkor kézzelfogható, tapasztalatokon alapuló választ kaptunk volna, valami olyasmit, hogy „Kutyával vadászhatunk nyúlra.”

Manapság sokkal elvontabb gondolkodás jellemez minket, így a válasz könnyen meglehet hogy például az lenne: „A kutyák és a nyulak is emlősök.”

„Ezek a heurisztikus, modern gondolkodási szokások megváltoztatták, hogyan oldjuk meg az intelligencia tesztek feladatait.” - mondja Woodley.

Mégis a nagyi nyer?

Ugyan a Flynn-effektus rakétasebességű IQ növekedésről számol be, sokan mégis sötét IQ jövőt festenek. Állítják, az emberek távolról se okosodnak. Szerintük éppen hogy butulunk.

2012 novemberében a Stanford Egyetem Orvosi karának kutatója, Gerald Crabtree két szakesszében is hosszasan értekezett arról, hogy az emberi elme 2000-6000 évvel ezelőtt volt teljesítőképessége csúcsán.

Crabtree a genetikára alapozta a következtetéseit. Becslése szerint úgy 2000-5000 gén játszik szerepet az emberi intelligencia alakításában. A tudós számításai szerint ha megnézzük, hogy milyen arányban csúcsosodnak a mutációk, akkor azt kapjuk, hogy az elmúlt 3000 évben az emberiség génállományában legalább két olyan mutáció következett be, mely romboló hatással volt az intellektusmeghatározó génekre (és az elkövetkező 3000 évben még jó néhány ilyen nemkívánatos elváltozással számolnunk kell). Persze nem minden mutáció hatása negatív, Crabtree számításai azonban arra engednek következtetni, hogy az intelligencia sokkal, de sokkal jobban megszenvedi a mutálódást, mint az egyéb területek.

Továbbá, azt állítja, hogy az intelligencia fejlődése manapság nem olyan fontos fajunk fejlődésének a szempontjából, mint akkor volt, mikor még gyűjtögető-vadászó életmódot folytattunk. Évezredekkel ezelőtt, ha az őseink nem tudták pillanatok alatt átlátni, hogy hogyan is dobják el a dárdát a kardfogú tigris felé, azt jelenthette, hogy nem lesznek utódaik. A modern ember már ritkán kerül ilyen élet-halál helyzetekbe.

Egy másik elképzelés szerint az emberiség intellektusa az úgynevezett diszgenetikus párválasztás miatt leszállóágba került. Az 1800-as évek közepétől figyelhető meg az a tendencia, hogy az IQ és az utódvállalás negatív korrelációt mutat. Érthetőbben: a magas intellektussal rendelkezők kevesebb gyermeket vállalnak. Mivel az intelligencia részben genetikus eredetű, így a tudósok szerint az össznépesség IQ-ja csökken.

Ehelyett azonban egyre jobban teljesítünk az IQ-teszteken, ami Woodley szerint paradox helyzet.

Mégse ellentmondás az ellentmondás?

Woodley és a kollégái úgy vélik, hogy sikerült megoldaniuk az IQ-talányt, azonban nem fogunk örülni, ha tényleg ez a helyzet.

Az intelligencia tesztek helyett Woodleyék azt nézték, hogy milyen korban milyen válaszreakció-idő jellemezte az embereket. A reakcióidő ugyanis szoros összefüggést mutat az intelligenciával, ugyanakkor nem befolyásolják annyira a kulturális hatások, mint az IQ-tesztek eredményeit.

„Azt vettük alapul, hogy a reakcióidő nagyon is alapvető, elemi jellemzője annak, hogy milyen gyorsan működnek a gondolkodási folyamataink.” - mondja Woodley.

Az 1880-as években az angol Sir Francis Galton 2522 fiatalember és 888 szintén fiatal nő reakcióidejét mérte meg, a társadalom számos rétegéből. Eredményei szerint a férfiak átlagos válaszideje 183 ezredmásodpercvolt, a nőké 187.

1941 után 12 hasonló felmérés azt mutatta, hogy a férfiak reakcióideje 250 ezredmásodpercre, a nőké pedig 277-re lassult. Jelentős különbség.

Galton és az újabb vizsgálatok eredményeit vették újra górcső alá Woodleyék, többek közt azt is megnézték, mennyire voltak az 1880-as években mért eredmények pontosak. Ahhoz eléggé azok voltak, hogy használni lehessen őket.

„Nagyon erős lassuló jelleget fedeztünk fel az idő múlásának a függvényében, ami egybevág azzal az elgondolással, hogy az intelligencia stabilabb, kulturális hatásoktól mentesebb, genetikailag erősebben befolyásolt elemei csökkennek, és nem növekednek.”

Ez azt jelenti, hogy az oktatás és a jobb egészségi állapot növeli az intelligenciát, azonban az emberiség lehetőségei a további okosodásra egyre inkább zsugorodnak. A Flynn-effektus, tehát lehet, hogy egy, a teszteken nem látható hanyatló tendenciát takar.

„A gyengébb minőségű vetőmag és a jobb minőségű trágya analógiájával tudnám érzékeltetni a folyamatot.” - teszi igencsak érthetővé Woodley az elméletet.

Akkor most okosodunk vagy butulunk?

A fentebb ecsetelt elgondolás hihetőnek tűnik, ám a kritikusok szerint nem zárja le az okosodunk vagy butulunk kérdést, hiszen például már rögtön azon a ponton támadható, hogy a Woodley csapata által elemzett mérések többféle metódust használtak, azokat nem lehet egy kalap alá venni.

A kérdésre a választ talán maga Flynn adja meg a jelenlegi tudásunkat leghívebben tükrözőn. „Tulajdonképpen még távolról se tártuk fel a génjeinkben rejlő lehetőségek határait.” - mondja.

 

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak