hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Április bolondja

 

A bolondozás sok országban elterjedt szokás ezen a napon, április bolondját a francia poisson d’avril-nak, az angol April’s Fool-nak, az olasz Calandrino-nak, a német Aprilsnarr-nak hivja. Pontosan nem tudni, honnan ered ez a különös szokás, több lehetséges magyarázata van. Az antropológusok és kultúrtörténészek a szeszélyes tavaszi időjárásnak tulajdonítják az ünnep kialakulását, amikor az emberek a természet meglepetéseit utánozva viccelték meg egymást. Az is elképzelhető, hogy egy ősi kelta szokás maradványa, ők ugyanis március 21-től a tavaszi napfordulótól kezdve április másodikáig vidám tavaszi mulatságokat tartottak. Az ünnepsorozat utolsó napján ferverdin hónap 13. napján (nálunk április másodika) a bolondozásé volt a főszerep.

Maga az április szó a latin aperire szóból származtatható, melynek jelentése „megnyitni”. Ezt az időszakot az ókori rómaiak Vénusz istenasszonynak szentelték, mert a naptárt megreformáló Julius Caesar a saját családjának ősanyját tisztelte benne. Vénusz járulékos mellékneve "aprilis" volt. Német tartományokból irásos dokumentumok is vannak az 1600-as évek elejéről áprilisi tréfákra vonatkozólag. Valószínűleg már korábban is ismert volt a tréfaünnep, de az megerősíthette, hogy az 1500-as években a Gergely-naptár bevezetésével április elsejéről január elsejére tevődött át az újév kezdete, és az emberek sokáig tréfálkoztak azzal, hogy április elsejére küldtek egymásnak újévi meghivást. Ha valaki elhitte és megjelent az ünnepségen, kinevették és kinevezték április bolondjának.

A franciáknál IX. Károly király 1564-ben rendelte el, hogy az esztendőnek január 1-jén kell kezdődnie. Szokásban volt az újévi ajándékozás melynek időpontja így szintén áttolódott. Eleinte még április 1-én is küldözgettek egymásnak ajándékokat, egy idő után azonban egyre inkább tréfáikkal okoztak meglepetés, mig végül ez vált szokássá. Az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt –, megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis: „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!”

A brit néphagyomány a bolondok legendás városához, Gothamhez köti április elsejét. Eszerint a XIII. században azok az utak, amelyeken a király végighajtatott, köztulajdonná váltak. Gotham lakói szerették volna elkerülni, hogy az uralkodó betegye a lábát szeretett városukba, s ezért egy kitalált történettel próbálták távol tartani városuktól a királyt. Amikor ennek híre eljutott a palotába, a király elküldött egy futárt Gothambe, hogy magyarázatot követeljen a lakóktól. Azonban a futár döbbenten tapasztalta, hogy a várost kizárólag bolondok lakják, akik fedetlen kalitkákkal próbálnak madarat fogni és egyéb értelmetlen dolgokkal múlatják az időt. Természetesen nem tudta, hogy a lakók előre kitervelt cselszövésének esett áldozatul, s megvitte a hírt az uralkodónak. A király elhitte a történetet, s úgy döntött, Gotham lakóit nem sújtja büntetéssel, bolondságuk miatt.

Az áprilisi tréfának  Magyarországon is nagy hagyományai vannak.  Ezen a napon a felnőttek és a gyerekek egyaránt szerették, szeretik megtréfálni egymást. Szokás volt például, pénzt adni a gyerekeknek, és a boltba küldeni őket valami lehetetlen dologért, például trombitahúrért, esernyőmagért, vagy hegedűbillentyűért. Mondássá is vált, hogy áprilist járat valakivel. A nép csúfolódó versikét is alkotott:

"Április bolondja,
Május szamara,
Fölnézett a toronyba
Megnézte, hogy hány óra:
Féltizenkettő,
Bolond mind a kettő!"                           

                                                               

 


Egyes helyeken meg is választják április bolondját, bár nálunk ez a hagyomány inkább a pünkösdi királyválasztáshoz kötődik. Az árrilisi tréfáknak manapság már szinte csak az iskolákban van hagyománya. Fontos azonban, ha tréfálkozni támad kedvünk akár április elsején akár máskor, ne kinevessük, hanem együtt nevessünk a megviccelttel!

 

Kapcsolódó cikkek:

Péntek 13.

Cimkék
 
 
Keresés
 
hirdetés
Az enyém!!!! 
Amikor se dio se mäk nincs benne....
 
Ajánlott oldalak