hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Az ereklyevadászok kedvence

 

Az Ószövetségben olvasható közismert történet szerint az Úr megelégelte a világ bűneit, és úgy döntött, hogy vízözönt bocsát a Földre és elpusztítja azt. Egyetlen igaz ember élt ekkoriban a világon, Noé, akinek megparancsolta, hogy építsen egy bárkát, abba helyezzen egy párt a Földön élő valamennyi állatból, hogy ilyen módon túléljék a szörnyű pusztulást. Noé és családja, valamint a magukkal vitt állatok át is vészelték a katasztrófát a hatalmas bárkának köszönhetően. A történet az Ararát-hegyen ért véget, ahol a bárka megfeneklett, majd a Föld ismét benépesült. Azóta is sokan keresik a hajó maradványait ezen a területen, így Noé bárkája az egyik legkeresettebb ereklye.


Létezett egyáltalán a bárka?

Tudomány által uralt világunkban jogosan vetődik fel a kérdés, hogy létezett-e egyáltalán a bárka, és bölcs dolog-e költséges expedíciókat szervezni egy mítoszra alapozva. Nos, a tudományos vélemények megoszlanak ezzel kapcsolatban. Egészen a 19. századig közkeletű elképzelés volt, hogy létezhetett egy világméretű özönvíz, amit arra alapoztak, hogy tengeri élőlények fosszíliái a tengerszint feletti nagy magasságokban is megtalálhatók. Mára azonban bebizonyosodott, hogy ezek az üledékes rétegek nem jöhettek létre egy szűk időszakon belül. Egy másik elmélet szerint a jégkorszak után a Földközi-tenger szintje emelkedni kezdett, majd áttörte a Boszporuszi sziklagátat és elöntötte a Fekete-tenger medencéjét. Igaz, ez nem volt világméretű természeti katasztrófa, ám hatalmas pusztítást végzett, és ez szolgált a vízözön mondák alapjául. Mások szerint nem egy konkrét katasztrófát kell sejtenünk a mítosz hátterében, hanem több özönvizet, hiszen szinte minden vízparti nép mitológiájában található özönvíz történet. Bármi is az igazság, nem elképzelhetetlen, hogy valóban létezett egy hatalmas bárka, aminek sokak köszönhették az életüket egy vízözön alkalmával. Ezt látszik alátámasztani, hogy az örmény és szír hagyomány szerint az i. sz. 1. században még láthatóak voltak a hajó maradványai az Ararát-beli Dzsudi-hegyen. Ugyanerről számoltak be a korai keresztény egyházatyák, később az első iszlám teológusok, sőt még Marco Polo is látni vélte. Persze, vannak szkeptikusok, akik szerint különleges formájú sziklaorom vagy egyéb természeti képződmény lehet a bárkának vélt jelenség, hiszen ha valóban volt özönvíz és valóban épült bárka, nagyon valószínű, hogy a túlélők darabokra szedték és házat építettek belőle, hiszen egy ilyen méretű özönvíz az összes fát kipusztította környéken.


A felfedezők

Jó ideig csak a legendákra támaszkodhattak a bárka iránt érdeklődők, hiszen az Örményország és Törökország határvidékén fekvő területet nehéz megközelíteni, ráadásul jó ideig nem is látták szívesen a nyugati látogatókat. Először 1876-ban James Bryce történész és utazó mászta meg a hegyet, és úgy tűnt, hogy sikerült igazolni a legendákat: olyan gerendákat talált, amelyek egy hajóról származhattak. Több hasonló felfedezés is született a 19. század folyamán, ám egyik eredményt sem sikerült tudományosan bizonyítani, jórészt a beszámolók szintjén maradtak, így nehéz hitelt adni ezeknek az állítólagos felfedezéseknek. Állítólag még II. Miklós orosz cár is küldött egy expedíciót a bárka felkutatására 1917-18 körül, ám a kutatás dokumentációja megsemmisült a forradalom során, így csak a résztvevők szóbeli beszámolójára hagyatkozhatunk, akik azt állították, hogy megtalálták a bárkát. Miután a terület a török-szovjet határzóna részévé vált, illetve megjelentek a kurd szeparatisták, hosszú ideig szüneteltek a tudományos expedíciók. 1955-ben Fernand Navarra és fia az Ararát-hegy egyik hasadékában fagerendákra bukkantak, és a belőlük vett minták vizsgálata lapján négyezer évesnek becsülték őket. Időközben a légifelvételek és a műholdas képek is alátámasztani látszanak az örmény és szír legendákat. 1949-ben az amerikai légierő egyik gépe négyezer-ötszáz méter magasból készített felvételt az Ararát észak-nyugati fennsíkjáról. A képeken úgy látszik, mintha egy hajó orra meredne ki a gleccserből. A hetvenes években a katonai műholdak is hasonló felvételeket készítettek az űrből. A újabb műholdak részletesebb felvételeiből kitűnik, hogy egy nagyjából 180 méter hosszú szerkezet található azon a területen, ami akár egy ősi hajó maradványa is lehet. Persze, olyanok is vannak, akik szerint a különös képződmény egyszerű sziklaorom, korabeli erőd maradványa vagy egy lezuhant repülőgép.


Biztosat csak helyszíni vizsgálatok segítségével lehetne mondani, amire történtek is próbálkozások. A 80-as években az egykori űrhajós, James Irwin kétszer is nekivágott a hegynek, egyszer túszul ejtették, ám nem sikerült a hajó nyomára bukkannia. 2004-ben orosz tudósok indultak a bárka felkutatására, ám ők sem jutottak eredményre. 2006-ban az amerikai Bob Cornuke csapata bejelentette, hogy 4000 méter magasságban megkövesedett gerendamaradványokat találtak, melyek egy nagyjából 120 méter hosszú szerkezet darabjai, melynek a belsejében fosszilizálódott tengeri élőlényeket találtak. Eddig azonban egyetlen független szakértői vélemény sem támasztotta alá a leletek hitelességét. 2010-ben szenzációs hír járta be a világsajtót: egy kínai-török kutatócsapat azt állította, hogy 4000 méter magasságban faszerkezet maradványaira bukkantak, melyek a radiokarbonos kormeghatározás szerint 4800 évesek lehetnek, ami nagyjából megfelel a bibliai özönvíz időpontjának. Sokan azonban kételkednek a felfedezés hitelességében, ugyanis ugyanez a kutatócsoport két évvel korábban is bejelentette, hogy megtalálta Noé bárkáját, ám kiderült, hogy meghamisították a bizonyítékokat.

 

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak