Ha megkérdeznénk, hogy hova költöznél a legszívesebben, ha nem állnának utadba például a piszkos anyagiak, minden bizonnyal azonnal rávágnád a választ. Most nem az álom lakóhelyekről lesz szó, hanem azokról a városokról, melyekről nehéz elhinni, hogy ott egyáltalán élnek emberek.
Neft Dashlari – a rozsdás város
 |
1945-ben a szovjetek olajra bukkantak Azerbajdzsánnál a Kaszpi-tengerben. A víz alatt van a fekete arany? Ugyan már, ez nem okozhat gondot! …és hamarosan ott állt egy fúrótorony a tenger kellős közepén, mely köré egy várost is felhúztak, nehogy már ingázniuk kelljen a jó munkás embereknek.
Ahogy egyre több víz alatti lelőhelyre bukkantak, úgy nőtt a város, ahol könyvtár, művelődési ház, kórház, pékség, utak, 9 emeletes lakóépületek gondoskodnak a lakók kényelméről. A baj csupán az, hogy a vízen lebegő település létrehozásakor nem gondoltak arra, vajon mennyire állja ki az idő próbáját. Holott kellett volna, mára ugyanis Neft Dashlari 75%-a elkorrodálódott. Ennek ellenére a lakosok ragaszkodnak hozzá, hiszen olaj, és így magélhetésük, még mindig van.
Manshiyat Naser – a szemétváros
A munkanélküliség ismeretlen fogalom, lakásprobléma sincs, szinte ingyen vannak a kérók, a lakosok pedig állítják: boldogok. Vonzó? Gondold át még egyszer! Íme Manshiyat Naser:
 |
Nem, a kép nem egy háborús zónában készült, az említett attraktív tulajdonságokkal rendelkező város Kairó mellett található, béke honol benne. A világégés utáni képét annak köszönheti, hogy ide kerül Kairó szemete.
Az itt lakók ugyanis abból élnek, hogy Kairó kukákba került holmijait áttúrják, és a használható darabokat összegyűjtik, majd eladják. Bár folyóvíz és elektromosság nincs, boltok azért vannak.
Miyake-jima – a mérgező sziget
 |
Miyake-jima szigete Tokiótól 180km-re délre található. A távolból festői látványt nyújt, ám itt élni kifejezetten ártalmas az egészségre. Az itt található Mount Oyama vulkán ugyanis nagyon nyugtalan. Tevékenységének egyik mellékterméke pedig a kéngáz. Mérgező, olyannyira, hogy a tűzhányó 2000. július 14-ei kitörése után a lakosság majdnem öt év múlva térhetett vissza, 2005. február 1-jén. Nem vicc, hogy visszajöttek. A Wikipedia adatai szerint 2006. január 1-jén 2884-en laktak itt, vállalva a kockázatot, és azt, hogy állandóan maguknál kell hordani a gázálarcot, és azonnal fel kell venniük, mikor megszólalnak a magas kéngáz szintet jelző szirénák.
Dwarf City – a törpe város
 |
Disneyland, kínai módra. Nagy ötlet, 130 centinél alacsonyabb embereknek, persze ha nem bánják, hogy a nap nagy részében maskarában kell parádézniuk. A vidámpakként üzemelő várost Chen Mingjing alapította, és lélekszáma 120 körül mozog. Bár nem tűnik túl humánusnak a vállalkozása, a nevezett üzletember így több tucatnyi embernek ad folyamatos és biztos munkát egy olyan országban, ami nem éppen a hiperszuper elhelyezkedési lehetőségeiről híres.
