hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Látni, hallani, megfogni

 

Néhány nap múlva új tanév kezdetét jelzik az iskolák csengői, ismét a tanulásé lesz a főszerep több ezer gyermek életében. Azonban nem mindegy, hogy öröm vagy üröm kíséri majd az elkövetkezendő hónapokban az útjukat a tanintézmények falai között.

 


 

Több szempont is fontos szerepet játszhat abban, hogy a gyermek szeret-e iskolába járni, vagy rendszeresen hasmenéses tüneteket produkál, hogy a környékére se kelljen menni a sulinak. Ezen tényezők egyike a tanulmányi előmenetel. Sok egyébként ügyes, okos gyerkőcnek azonban gondja akad ezen a téren. A háttérben lehet az áll, hogy nem kedveli az osztálytársait, rosszul érzi magát az iskolában, otthon családi válság bontakozott ki – vagy valamilyen okból kifolyólag nem a számára ideális tanulási stílusban próbálja elsajátítani a tananyagot.

Hogyan is tanulunk?

Alapvetően három tanulási stílust szoktak megkülönböztetni: a vizuális típusokat, a hallás után tanulókat, az érintés-tapasztalás során okulókat. Emellett egyre többen beszélnek az elemző módról is.

Vizuális típus: a látás, mentális képek játszanak nagy szerepet a tanulás folyamatában.

Az ebbe a típusba tartozók nagyon jól emlékeznek a látott részletekre, például, hogy arra, hogy mit viselt az az ember, akivel két nappal korábban találkoztak. Ha egy vizuális típusba tartozó gyermeket megkéredzünk hol lakik, nagy valószínűséggel azt fogja elmondani, hogy milyen a házuk, hogy néz ki az utca. Az egyes utasítások hallás utáni követése gondot okoz a vizuális típusoknak, a kisgyerekeknek mutassuk meg, mit szeretnénk, a nagyobbaknak, felnőtteknek rajzoljuk vagy írjuk le.

 


 

Az iskolában egyébként a vizuális gyermekek könnyen a tanárok kedvenceivé válhatnak, hiszen szorgalmasan és minden részletre kiterjedően jegyzetelnek, mivel miközben látják a papíron formálódó szavakat, már egyben tanulnak is. Bármit is csinálnak, szeretik, ha papírt és íróeszközt ragadhatnak, a legtöbbször ötleteiket is úgy mondják el, hogy közben rajzzal támogatják az elhangzottakat. Szeretik, ha tanulás közben teljes csend veszi őket körül, semmi se vonja el a figyelmüket az előttük lévő anyagról.

Ha vizuális csemeténket az olvasásra szeretnénk rászoktatni, akkor gazdagon illusztrált kiadványokkal vezessük be őt a könyvek birodalmába. Tanuláshoz biztosítsuk a kellő csendet, és minél több látható impulzus érje az ilyen gyermeket. Szerencséjére az iskolában sok szemléltető eszközt használnak, így ő könnyedén be tud illeszkedni a tanintézmények követelményrendszerébe.

Hallás után tanuló típus: hallás útján tanulnak, a beszélgetésekre, vitákra emlékeznek.

Ezeknek a gyerekeknek a szülei örülhetnek, hiszen csemetéjüknek elég elmondani, mit várnak tőlük, és nagy eséllyel meg is értik. Azonban a rajzolt, írott utasítások már feladhatják a leckét az erősen hallás után tájékozódó, tanuló embereknek.

 

 

Az ebbe a csoportba tartozóknál gyakori, hogy hangosan elismétlik a számukra fontos információt, hangosan olvasnak, ismétlik, amit meg akarnak tanulni. Ez zavaró lehet azok számára, akik tanulás közben a csendet részesítik előnyben. Gyakran alkotnak mozaikszavakat, szeretik a szójátékokat, és a kisebbek sokszor énekelve rögzítik az új információkat. A jegyzetelés nem igazán az erősségük, ha mégis ezt teszik, akkor mondják is, amit írnak. (A felső vagy felnőtt oktatás berkein belül ők azok, akik előszeretettel használnak diktafont az előadásokon.)

A hallás után tanuló gyerekek közül kerülnek ki a legtöbbször az órán kiselőadásokat tartók, a vitaköröket szervezők, azok, akik a csapatmunka során szóban összefogják a csoport tagjait. Míg a vizuális alkatok beszélgetés közben a szemünkbe néznek, arcunk rezdüléseit vizsgálják, addig az audio-alkatok nem néznek ránk annyit, olyan, mintha nem is figyelnének – ez azonban csak a látszat, nagyon is ránk vannak hangolódva, viszont nem a mimikánkat, gesztusainkat figyelik, hanem a hanglejtésünket, hangmagasságunkat, a beszédtempónkat stb.

Az audio-típus számára fontos, hogy kimondja, amit tanul, ezért a legjobb, ha olyan helyen csinálja a házit, memorizálja a verset, ahol ezt megteheti. Partner az együtt tanulásban, sokat segít neki, ha beszélgetünk vele a tananyagról, bátorítsuk, hogy mesélje el nekünk, mit tanultak. Akár fel is vehetjük a megtanulandó anyagot, és gyermekünk visszahallgathatja. Ügyeljünk rá, hogy mindig tisztán és világosan magyarázzuk meg neki, mit várunk el tőle, az iskolában mit kell tennie. Az oktatási intézményekben még ő is viszonylag szerencsés, hiszen aaz órák fontos része a szóbeli kommunikéció, és számos audio anyagot alkalmaznak az okítás során.

Cselekvés útján tanuló típus: a puding próbája az evés...

A kézzelfogható dolgok állnak a legközelebb hozzájuk, mindent szeretnek megérinteni, kipróbálni. Egy ilyen gyermek nem elégszik meg mások beszámolóival, neki is mindent meg kell tapasztalni. Beszéd közben erősen gesztikulálnak, a kezeik is beszélnek.

 


 

Ők azok, akikkel otthon kipróbálhatjuk, hogy a mosószerből vagy a szappanból készült buborék-e a tartósabb, akik mindig az élen járnak, ha kísérletezésről van szó, és felnőttként is a gyakorlatiasságot részesítik előnyben az elméletekkel szemben.

A hagyományos oktatási keretek között a cselekvés útján tanulóknak gyakran akad gondjuk, hiszen nem képesek sokáig egy helyben ülni nyugodtan, szépen csendben, nem kenyerük a szolgai másolás a tábláról. Ezért gyakran bélyegzi őket rossznak a környezetük, de akár tévesen figyelemzavarosnak is tekinthetik őket.

Mint említettük, a tradicionális tanítási metódusok nem igazán megfelelőek ezen gyermekek számára. Sajnos az iskolák falain belül nincs vagy csak nagyon csekély lehetősége nyílik rá a pedagógusoknak, hogy ezekkel az gyerekekkel külön foglalkozzanak, olyan feladatokkal lássák el őket, melyek lekötik a figyelmüket. Otthon azonban megkaphatják a teljes támogatást, szidás helyett inkább kísérletezzünk velük, hagyjuk, hogy a saját maguk tempójában, módján tanuljanak.

Elemző típus: Miért? Miért? Miért?

A gyerekeknek van egy Miért? korszakuk, de ezt záros határidőn belül ki szokták nőni. Az elemzők nem. Ők mindegy mennyi idősek, szeretik tudni, hogy mi miért történik, mindig mindenben az ok-okozati összefüggéseket keresik. Az ilyen gyermekek kortársaikat megelőzve oldanak meg logikai feladatokat, és a matematikára se tekintenek mumusként. Amint meglátják a dolgok között az összefüggést, az azonnal benne is marad a fejükben.

 


 

Az ilyen gyerekek tanulását azzal segíthetjük, ha mi is az ő szempontjukból tekintünk a világra, és kérdéseiket az ok-okozati összefüggésekre koncentrálva válaszoljuk meg, illetve, ha még például „magolandó” memoriterek esetében is logikusan építjük fel a tanulást, például a verset soronként végigvesszük, hogy pontosan mit is akart mondani a költő.

Nagyon kevés olyan ember van, aki csakis és kizárólag az egyik vagy a másik tanulási módot alkalmazza, viszont általában az egyiket vagy akár kettőt is előnyben részesít, ezeket kell megtalálni, és ezek mentén érdemes bővíteni, mélyíteni a tudást - gyermekünkét és a sajátunkat egyaránt.

 

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak