Tavaszra várva
Ablakomhoz szorítom az arcom,
a messzeségbe bámulok,
szemed idézi a feketeség.
Ablakodban halvány fény,
függöny takarja titkaid,
mögötte szunnyad a szenvedély.
Jártam ott gondolatban,
valóságban is párszor,
de vágyunk nem teljesült még.
Nevetős őszi délutánok,
Bús téli esték után,
Érzem, jön a tavasz még!
