hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Zuhanás a szerelembe



Távol voltál tőlem, mint földtől az ég,
Mint sivatag a víztől, mint nappaltól az éj.
Erőtlen testemben megpattant egy ér,
S titokban a lelkem a lelkedhez ért.

Mint mikor a villám lesújt egy sudár fát,
Úgy gyújtott meg engem a kínzó, tüzes láng.
Eleven testemben majdhogy meg nem égtem,
Fáztam, remegtem, s kegyetlenül féltem.

Kéz a kézben mentünk,
Átkaroltad vállam.
Ajkad ajkamhoz ért,
De hitetlenül vártam...

Mint mikor repülő lezuhan a légből,
Úgy estem a mélybe a szerelem tüzétől.
Vészesen rám tapadt, kegyetlenül tépett.
Rettegek tőle, hisz holtomig üldözhet.

Sejtettem már akkor: nem vagy más, csak ábránd.
Lehelet vagy csupán, egy távoli árnyék,
Mely feltűnik egy percre, s elenyész örökre.
Én itt maradok egyedül életkedvet vesztve.

Cimkék
 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak