Megnézzük mit kínálnak karácsony estére a tévéműsorok? Elővegyünk megint egy lerágott csontot és keressünk még rajta pár falatot? Inkább megkérdeztünk néhány felnőttet és gyermeket, melyik a kedvenc ünnepi meséjük, filmjük és hogy miért? Meglepő és vicces válaszok egyaránt születtek!
A hároméves Danika véleményéhez eltántoríthatatlanul ragaszkodott, miszerint az ő kedvenc karácsonyi meséje a Verdák. Hiába magyaráztuk neki, hogy márpedig abban se Mikulás, se fenyőfa, de még csak hó sincs, nem baj. Miután megnéztük a tévéműsorok kínálatát nekünk is be kellett látni: inkább Villám McQueen száguldozását nézzük végig a gyerekekkel és elfogadjuk, hogy ez bizony karácsonyi mese, minthogy még egyszer (ezredszerre) elámuljunk a Reszkessetek betörők ismétlésein.
 |
Ezzel persze az öt éves Blanka nem értett egyet és már-már sírásra görbülő szájjal követelte, hogy keresztmami (én), feltétlenül írja meg, hogy a fent említett film első részénél nincs jobb a világon. Bár ő sem kifejezetten a karácsonyi elemeket emelte ki a remekműből, sokkal jobban tetszett neki, ahogy a betörők estek, keltek, pórul jártak. Az már csak elhanyagolható tény, hogy a film történetesen az ünnepek táján játszódik…
 |
Ádám négy éves és egy olyan mesével állt elő, melyet igen kevesen ismernek. „Donner, a luszta rénszarvasz, azért mert beöltözik szuperhősznek, meg ilyeszminek, valaminek, tudod…” És én tudtam, legalább is bőszen bólogattam, hogy a lelkesedésében és a két csillogó szempárban még sokáig gyönyörködhessek. Pöszesége úgy hat rám, mint egy varázsital: akármit mond, ámulva hallgatom!
 |
Karácsony ide, karácsony oda, vannak gyerekek, akiket leginkább nem a mesék ünnepi hangulata fog meg, sőt sokszor nagyobb jelentőséget sem tulajdonítanak annak, hogy éppen van-e benne Mikulás vagy nincs, esik-e a hó, vagy sem, egyszerűen csak élvezik azt hogy gyerekek. Az ünnep csodáját a mindennapokban élik meg, az izgalommal teli várakozást, a családdal együtt töltött estéket, a készülődést, aminek csak egy mozzanat az, ha a fantáziájukat esetleg egy film vagy történet is magával ragadja. Felnőtt fejjel aztán ezekre az élményekre emlékeznek, melyeket gyakran egy-egy mese visszaidéz és újra átélhetik a varázst.
 |
„Egyértelműen a Polar Express a kedvencem, minden évben megnézem. Olyan a hangulata és a mondanivalója, ami a gyermekkori karácsonyaimat idézi vissza, azokat az időket, amikor úgy tudtam létezik a Mikulás, aki az ajándékokat hozza. Eddig nem találtam még hasonlót sem, ami ennyire visszavisz azokba az időkbe, előhozza a régi emlékeket és újraélem a várakozás örömét, felnőttként pedig megerősíti bennem az örök igazságot, hogy jobb adni, mint kapni. Ez az üzenete pedig igen fontos, hiszen manapság sajnos már nem erről szól a szeretet ünnepe.” – meséli egyik alanyom. Véleményével Júlia is egyet ért, aki meglepő őszinteséggel tárja elém gondolatait.
 |
„Szerintem a gyerekek lelkére nem a karácsonyi mesék, hanem a család ünnepi hangulata van a legnagyobb hatással, számukra tökéletesen mindegy, hogy mit csinál a rénszarvas és a Mikulás, nem ez marad meg bennük, inkább maga a csoda. Persze némelyiknek fontos üzenete van, és jó kikapcsolódással szolgál, de felnőttként azokra az értékekre fognak úgyis emlékezni, melyeket a szülők ültettek beléjük. Így volt ez nálam is. Imádom ma is az ünnepi meséket és filmeket, de ha egyet sem nézek egész évben, akkor is fel tudok idézni egy nagyszerű karácsonyi érzést, ehhez elég lehunynom a szemem, ezt pedig elmondani és átadni egyszerűen lehetetlen. Arra törekszem, hogy a gyerekeim is átélhessék majd ezt húsz év múlva, függetlenül a most vetített filmektől, legyenek azok bármennyire is magvas gondolatokkal bővelkedők és meghatóak.”
