Hihetetlen, de míg a világ java része globalizálódik, és élvezi a technika áldásait, addig vannak olyanok, akik kőkorszaki körülmények közt élnek, és köszönik, jól megvannak, nem akarnak ezen az állapoton változtatni.
A becslések szerint jelenleg körülbelül 100-ra tehető azon népcsoportok száma, akiknek egyáltalán vagy szinte semmilyen kapcsolatuk sincs a külvilággal. Az Andok lábainál, Peruban 15 ilyen törzset tartanak számon, ami nagyjából 15000 főt jelent.
 |
|
A Mascho-Pirok nem kérnek a civilizációból. Használati tárgyaikat
maguk készítik, fából, kőből, állatcsontokból. A földet nem művelik,
élelmüket vadászattal, gyűjtögetéssel szerzik.
|
Ezen dzsungel mélyén élő törzsek egyike a Mascho-Piro is, akik klánokba szerveződve élnek a Manú Nemzeti Park területén. Társadalmuk sok-sok emberöltővel ezelőtt kialakult szabályokat és morális normákat követ, többek közt olyanokat is, melyektől minket kiráz a hideg. Például teljesen elfogadott, hogy időnként rajtaütnek más családokon, és elrabolják asszonyaikat, gyermekeiket.
 |
|
Ez az elsó igazán közeli felvétel a törzs tagjairól, egy expedíció
munkatársai készítették 6 nappal azelőtt, hogy a Mascho-Pirok
megölték azt a férfit, aki rendszeresen élelmet, machetéket és
főzőedényeket vitt nekik ajándékba.
|
Egészen az utóbbi időig a Mascho-Pirok viszonylag háborítatlanul is élték az életüket, ám az illegális erdőirtás és az egyre nagyobb mértékű kőolaj- és földgázkitermelés hatására szűkül az életterük, aminek a következtében egyre többször bukkannak fel, ami rájuk is és a velük kapcsolatba kerülőkre is veszélyes.
A törzs tagjait a legjobban az a veszély fenyegeti, hogy a külvilággal való érintkezés során az őserdő mélyén, és így az immunrendszerük számára is ismeretlen kórokozókkal kerülhetnek kapcsolatba - egy ilyen fertőzés akár az egész közösséget is eltörölheti a föld színéről. Hogy ezt elkerüljék, a perui kormány augusztusban megtiltotta a Mascho-Pirok területén járó hajóknak a kikötést.
A jelek szerint a Macho-Piroknak egyébként sincs kedvük a „betolakodókkal” barátkozni. Ezt példázza az is, hogy tavaly októberben nyíllal rálőttek egy erdőkerülőre, novemberben pedig egy Nicolás Flores nevű férfit találtak szíven. Flores éppen élelmet és egyéb ajándékokat helyezett el a részükre, mikor meggyilkolták. A férfi ekkor már két évtizede segítette ily módon a törzset. Sőt, alkalom adtán még beszélt is velük, mivel két, az általuk beszélt nyelvjáráshoz hasonló dialektust is ismert.
 |
|
Ez a felvétel helikopterről készült, egy másik civilizáció-kerülő perui
törzs tagjai láthatók rajta.
|
A szakemberek szerint lehet, hogy az indiánok Flores megölésével nyomatékosították azon elhatározásukat, hogy nem akarnak kontaktust a külvilággal. Csakhogy annak a térhódítása egyre inkább elkerülhetetlen, így félő, hogy a támadások szaporodni fognak.
Mivel a Mascho-Pirok elzárkóznak a külvilágtól, nem sok képes dokumentummal rendelkezünk még róluk. Így azok a felvételek, melyeket tavaly készítettek a törzs néhány tagjáról szenzációnak számítanak, főként, hogy meglehetősen közeliek. Mintha a múltba utaztunk volna vissza, holott ez a jelen. Az ő jelenük. „Az indiánok azt akarják, hogy hagyjuk őket békén, és ezt tiszteletben kellene tartanunk.” – mondja Stephen Corry, a civilizációtól elhatárolódó törzsek érdekeit védő szervezet, a Survival International igazgatója. Sajnos borítékolható, hogy mindig lesznek olyanok, akiket nem fog érdekelni, hogy mit kellene tiszteletben tartani…
