Biztosan sokan tudjuk, hogy az ENSZ  közgyűlése 1992-ben az október 17. napját a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapjává nyilvánította. Ezen alkalomból találtam a lakóhelyem napilapjában ezt a fotót, amit beküldtem a cikkhez.  

Egyszerűen szívfájdító látvány, azt gondolom, hogy egy felnőtt ember keze lenne, ami szinte hihetetlen, hisz ha megnézzük az arányokat, a normális méretű emberi kéz az, amelyik tartja  azt a törékeny másik kezet.

Milyen igazságtalan az élet, a sors, vagy nem is tudom, hogy ki a felelős. Amíg Amerikában az elhízás ellen küzdenek, vannak helyek, ahol több millióan éheznek. Nem kell nagyon messzire menni, hisz a szegénység fogalma-ténye hazánkban sem ismeretlen. Újságban és interneten olvastam, hogy a világban 800 millió ember éhezik,  hazánkban pedig 200 ezer ember az , aki szintén éhezik.

Naponta az éhezés és alultápláltság  miatt szerte a világban 30 ezer gyerek hal meg. Sokszor gondolkodom rajta, hogy valójában miért is van az így, hisz minden embernek joga lenne az emberi élethez, az a sok-sok kisgyermek szerte a világban, akik talán nem ismernek alapvető élelmiszereket, mint tej, kenyér, csokoládé és még sorolhatnám.

Számomra mai napig elfogadhatatlan, az a látvány, amikor egy hajléktalant élem után kukázni látok. Nagyon fáj, amikor nem tudok minden hajléktalannak pénzt vagy élemet adni. Erre szokták sokan mondani, hogy a hajléktalan megérdemli, mert... Én azon a véleményen vagyok, hogy sokan elhamarkodottan ítélkezünk ebben a kérdésben is, hisz a dolog egyáltalán nem csak fehér vagy fekete, a két szín között egy csomó árnyalat is van. Az a baj, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a fejlődőben lévő országokba is eljutnak-e a segélycsomagok, talán ha a fegyverkezésre szánt pénzeket inkább mások megsegítésére használnák az illetékesek lehetne többet tenni.

A jó megoldást sajnos én sem tudom, de az a baj, hogy az sem, akinek ez lenne a feladata, vagy ezt tanulta, vállalta. Természetesen hazai viszonylatban is lehetne mit tenni, hisz egyre több ember kerül a kilátástalanság hálójába . Végül egy Simon de Beauvoir idézetet  szeretnék írni: "Milyennek kellene lenni annak a társadalomnak, amelyben öregkorára is ember marad az ember? A válasz egyszerű: egész életében emberszámba kellene vennie."

- Hegedűsné Aranyos Ildikó -