Még alig kezdődött el az óvoda, iskola, hamarosan máris itt az őszi szünet és ezzel együtt sok családban a nagyszülők szerepe is még fontosabbá válik. Nem minden szülő tudja ugyanis megoldani, hogy gyermekével otthon maradjon ebben a pár napban, azt meg talán főleg nem, hogy kirándulni menjen. Rengeteg gyerek a nagyszülőknél tölti ezt az időszakot, ahol aztán jöhet az önfeledt játék! De milyen is?
 |
„Unatkozó gyermekeknek mulatságul, tanulságul, hallásból, tudásból, maga-kitalálásából” – ajánlja gyűjteményét 1913-ból Gárdonyi Géza, melyet anno Nagyapó tréfái néven tett közzé. Az írás talán már rég feledésbe merült, azonban olyan dolgokat tartalmaz, melyek még mindig megállják a helyüket a modern, műanyag és hasznavehetetlen játékok dömpingjében, sőt azt is bátran állíthatjuk: sokkal szórakoztatóbbak! Lássunk néhányat ezek közül!
 |
 |
A gyerekek mágnesvasat vettek és naphosszat azzal játszadoztak...
- Milyen különös, - mondottak nagyapónak - hogy a mágnessel minden kis vasat föl lehet venni.
- Hát a diót fölveszi-e a mágnes? - kérdi nagyapó.
- Hogy venné fel, - felelik a gyerekek - hiszen a dió nem vas.
- No, - azt mondja nagyapó - akkor az én ujjam többet tud, mint a ti mágnesvasatok, mert az én ujjam fölveszi a diót.
Azzal kivesz a zsebéből egy diót, az asztalra állítja, s egy-kettő: ott van a dió nagyapó mutatóujján.
A gyerekek nem tudtak hová lenni csudálkozásukban, csak mindentudó Gergely bácsi nevetett. Ő ugyanis meglátta, hogy nagyapó a dió hegyét észrevétlenül belecsíptette az ujjába s azért lóg a dió, nem pedig, mintha a nagyapó ujja mágneses volna.
 |
Ahogy uzsonnáztak a kerti asztalon, jön egy hetyke-petyke cigány és kéreget.
- Miért nem dolgozol? - kérdezi nagyapó. - Hiszen te egészséges ember vagy.
- Nincs munka - feleli a cigány.
- Hát mihez értesz te?
- Értek én mindenhez a világon. Nem tetszik nekem olyat mondani, hogy én meg ne tudnám tenni.
Az asztalon egy darab madzag hevert. Fölveszi nagyapó a madzagot és azt mondja:
- No, ha mindent tudsz, hát ihol ez a madzag: köss a közepére egy csomót, de úgy ám, hogy a két végét egy pillanatra se ereszd el.
Nézi a cigány egy darabig a madzagot, vakarja is a fejét, utoljára azt mondja:
- Nem lehet az, kenyergem.
- Dehogynem, - feleli nagyapó - ha nem lehetne, nem mondanám.
A gyerekek is próbálgatják a csomókötést, de egyiknek se sikerül. Annyira könyörögnek a nagyapónak, hogy végre megmutatja.
Hát annyiból állott az egész, hogy nagyapó először keresztbe fonta a karját, azután így fogta meg a madzagot, egyik kezével az egyik végén, másikkal a másik végén. Amint szétbontotta a két karját, a madzag közepén csomó termett.
 |
Hogy az ebédnek vége volt, arról beszélgettek, hogy mennyire meg lehet szelídíteni az állatokat. Van olyan ember, aki pókot is szelídített már meg. Zápolya János királynak meg szarvasa volt olyan, hogy úgy járt utána, mint a kutya.
- Ez mind semmi, - szólt nagyapó - nekem nemcsak állataim voltak már szelídítettek, nekem egy tízfilléres pénzem is volt már olyan, amelyik mindig előjött a hívásomra.
Mindenki nevetésre fakadt az asztalnál.
- No bizony, még azt gondoljátok, hogy tréfálok. Hadd lám csak, itt van az erszényemben a kis tízfilléres.
S kitette az asztalra. A gyerekek sorra nézegették. a pénzecskét, de semmi különöst nem láttak rajta.
Nagyapó pohár alá tette és így szólt:
- Meglássátok, hogy mihelyest hívom, hozzám jön.
- Nem jöhet az ki a pohárból.
- Dehogynem. Csak egy kis nyílást csináljunk.
Két más pénzzel feltámasztotta a pohár alját; amikor ez megvolt, elkezdett kaparni a nagyapó egy ujjal az abroszon:
- Gyere hozzám, kis fillérem, gyere a gazdádhoz, kis fillér! De nehogy máshoz menj, csak ide énhozzám.
Mi történt?
A kis pénz egyszercsak megmozdult és lassú mozgással megindult ki a pohár alól, ment egyenesen nagyapóhoz.
A gyerekek majd leestek a székről bámulatukban.
- Hogyan lehet ez? - kérdezték mindnyájan Gergely bácsit.
Mindentudó Gergely bácsi csak mosolygott.
- Hát nem látjátok, hogy az asztalkendőnek azokat a szálait karmolgatja nagyapó, amelyeken a pénz van. Azoknak a szálaknak az apró rángatása hozza közelebb és közelebb a nagyapóhoz.
A játékokat Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái című gyűjteményéből idéztük. A művet teljes egészében ITT tölthetitek le! Jó szórakozást kívánunk hozzá!
