Szemed azúrja az ajtómban állt,
45 év bezárt vágya a bebocsátásomra várt.
Szerelmed szikrázó vulkánja formálta szavaid,
Míg reményed azúrja a múlton, ölelőn körbevitt.
"Isten hozott nálam" rebegtem lágyan,
Beléptél és magadhoz ölelt férfias vágyad.
Ennyi év után újra rámtaláltál,
Te, aki anno, az „igen”-re, hiába vártál.
 |
Te vagy az első, aki nőként nézett rám,
Te a kamaszkor lovagja és én, a félénk diáklány.
Kezemet akkor még sohasem foghattad,
Puszit az arcodra egyszer sem adhattam.
Kezdődő szerelmünk szikráit magunkba zártuk,
Folytatásra akkor, módot még nem találtunk.
Ma itt állsz és remegő kezemet foghatod,
Első puszimat a mai nap, végre megkapod.
Nagyszülők lettünk, megettük a kenyerünk javát,
Először ölellek, mit szigorú apám, már odaátról lát.
"Komolyan gondolom" elmondod százszor,
Kitör e vulkán, tudom és örömmel várom.
