hirdetés
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Történelem az aszfalt alól - Aquincum

Mindenki tudja, hogy a mai Budapest területén egykor rómaiak éltek és városuk, Aquincum romjai Buda északi részén, a Szentendrére vezető út mellett pihennek. Azt azonban tudjuk-e, hogy Pannonia Inferior tartomány fővárosa nem csak egy álmos, határmenti kisközség volt, hanem egy mozgalmas, óriási település? A romok nem csak Óbuda tenyérnyi részén fekszenek, hanem szinte egész Budapest alatt! Sőt: többek közt Nagytétényben, Albertirsán és a Pilisben is ókori romokat találtak a régészek. (Illetve sok esetben egyszerűen csak a mai lakók.) A helytartói palota például a mai Óbudai-szigeten állt, a Dagály utcai sportpályák pedig Transaquincum erődjére épültek rá.

 

 

Tanulságos történet: a római róka és a kelta kiskakasok

Aquincum alapítása (i.sz. 106) előtt a területen kelták, illírek, pannonok laktak, akik többnyire ellenségeknek tekintették egymást. Róma nagyon óvatos technikát alkalmazott a bekebelezésükre: először csak kereskedett, tanított, később laza katonai szövetségeket kötött, kihasználta a törzsek ellenségeskedését, s csak legvégül vonult be teljes pompával. Ekkorra a helyi népcsoportok egészen megszokták jelenlétüket, így a provincia elfoglalása minimális katonai áldozattal járt. Az új, római település eleinte kizárólag hadi célokat szolgált: erődnek épült és légiósok lakták. A Duna, mint hajózási útvonal biztonságossá tételét hívatott elősegíteni.

Később Aquincum valódi, polgári várossá alakult azzal a sebességgel egyenes arányban, ahogy az őslakosok idomultak a római életformához. Fénykorában, a III. században 60.000 fő lakott itt. (Alig kevesebb, mint ma Sopronban, vagy Zalaegerszegen.) A Borostyánút jelentős csomópontja lett, a térség legfontosabb piaca. Róma a kezdeti szigor után hamar megenyhült és idővel a keltákból, illírekből, pannonokból lett „rómaiak” maguk közül választhattak tisztviselőket, sőt, római polgárjogot kaptak. Aquincumot a római császárok is előszeretettel látogatták: Caracalla háromszor is ideutazott, Domitianus, Marcus Aurelius és Diocletianus pedig hosszú hónapokat töltött Aquincumban.

 

Aquincum hanyatlása

A határvillongások miatt az V. század elejére a város túl veszélyessé vált és az utolsó lakó is elhagyta. A Birodalom kivonult Pannóniából. A romokat előbb germán népcsoportok, majd 433-tól a hunok vették birtokba. Bár a rómaiak elbúcsúztak Aquincumtól, a romok sosem voltak teljesen lakatlanok, mindig birtokba vette őket az éppen legerősebb helyi népcsoport. A hegyek lábánál a korai Árpád-kori településből lassan kinőtt Buda, a bal parton Contra-Aquincum falai közül Pest elődje emelkedett ki. Bár a helyiek mindig tudtak a romokról, Aquincum neve és egykori szerepe évszázadokra feledésbe merült.

 

1300 év alvás után

 


A város újkori története akkor kezdődött, amikor 1778-ban egy óbudai szőlősgazda veremásás közben furcsán megmunkált kövekre bukkant. Kiderült, hogy egy római épület padlófűtését találta meg. A felfedezés Schönvisner Istvánhoz került, ő karolta fel Aquincum témáját. A korabeli tudósok csodájára jártak a leletnek és tovább is kutattak, de nem túlságosan szervezetten. Az 1820-as években például kiásták, majd vissza is temették Papföldön a nagy közfürdőt. A kezdeti kaotikus feltárási viszonyok után a Második Világháború is igen nagy pusztítást végzett mind a romkertben, mind a múzeumi kiállítási anyagban. (A Károlyi-palotában tárolt leletek negyven százaléka megsemmisült egy bombatalálat miatt.) Szerencsére a munkába szakavatott régészek is be tudtak kapcsolódni, és Aquincum viharos évszázadai alatt fel-feltűntek az „őrangyalok”: Torma Károly, Hampel József, Gömöri Havas Sándor, Kuzsinszky Bálint, Szilágyi János és még sokan mások. Az egyik legjelentősebb lelet például Nagy Lajos nevéhez fűződik: 1931-ben bukkant rá egy víziorgonára a tűzoltószertár romjai közt. A bronz alkotóelemek alapján a régészek rekonstruálni tudták a hangszert, amit addig csak freskókról és leírások alapján ismertek.

Aquincum feltárása Magyarország legnagyobb régészeti vállalkozása: több mint 740 ásatást végeztek a témában, és még mindig gazdag leletanyag várja vállalkozó kedvű régészeket. Budapesten 23 régészeti romcsoport létezik, ezek feltárása és bemutatása azonban gyakran nehézségekbe ütközik. (A pletykák szerint például annak idején az Árpád-híd budai hídfője környékén éjszaka ásták és nappalonként befedték a panelházak alapját, hogy minél kevesebb embernek tűnjön fel a régészeti kincsek szisztematikus lerombolása.) A két legjelentősebb bemutató terület az Aquincumi Múzeum és a Táborvárosi Múzeum. Ez utóbbi viszont sajnos siralmas állapotban van. Nem látogatható, sőt: ismeretlenek (valószínűleg hajléktalanok) használják a romokat átmeneti szállásnak. (Többek közt toalettnek is.) Reméljük, lát még szebb napokat ez a terület 

 
 
Keresés
 
hirdetés
Ajánlott oldalak