Hazánkban (és a világon) csökken a gyermekvállalási kedv, ezzel együtt pedig rohamos ütemben öregszik a társadalom. Tavaly az ország lakossága hivatalosan is 10 millió fő alá csökkent, amit sokan rémisztőnek találnak. Mik a lehetséges okok és megoldások, egyáltalán kell emiatt aggódnunk?
Magyarország alapvetően családcentrikus ország, állítjuk magunkról, ám ez a demográfiai mutatók alakulásából aligha derül ki, a gyermekvállalási kedv napról napra csökken. Nem ellentmondás ez? - kérdezhetjük joggal, hiszen a családcentrikus a magyar ember fejében szinoním a sok gyerekkel, összetartással. Szalma Ivett szociológus a Kossuth Rádió múlt heti Közelről című adásában eloszlatta a kételyeket: a történet nem ilyen egyszerű, a családcentrikusság - bármennyire is ellentmondásnak tűnik - valójában éppenhogy negatív irányban hat a gyermekvállalási kedvre.
Miért?
A szociológus szerint a családcentrikusság inkább akadályozó tényező, mint motiváció, mivel az ennek köszönhetően kialakult társadalmi nyomás választás elé állítja a nőket: karrier vagy család? Tény, hogy sajnos még mindig erősen él a köztudatban a tévhit, hogy egy nő, aki aktívan jelen van a munkaerőpiacon, nem lehet elég jó anya, egy fizetés azonban manapság nehezen tart el egy családot. A fennálló ellentét feloldása egy módon lehetséges, ha a nők minél tovább húzzák a gyermekvállalást, először biztos pozíciót és anyagi hátteret, valamint tapasztalatot szerezve, hogy később nyugodtabban adják fel munkájukat néhány átmeneti évre.
Másrészről...
A családalapítási kedv alakulásában egy racionális gondolkodású személynél értelemszerűen az éppen aktuális gazdasági helyzet a legmeghatározóbb, hiszen a biztos egzisztencia és szilárd munkaerő-piaci helyzet alapfeltétel, ezt azonban manapság nehéz megteremteni. Éppen ezért tendenciává lett, hogy a fiatalok egyre később szakadnak ki a viszonylag biztos hátteret jelentő családi környezetből, egyre később válnak péládul lakástulajdonossá, ami szintén alapvető fontossággal bír a kérdéskörben. Mindezek mellett pedig belép egy másfajta tényező is a képletbe: a párkapcsolati bizonytalanság. Szalma Ivett mindezt a rendszerváltozással magyarázza, ami olyan gyökeres és nehezen feldolgozható változásokat hozott, amik bizonytalanná tették az életet: nehezebb előre tervezni, nem látni a jövőt, ezért a fiatalok inkább olyan döntéseket hoznak, amelyek visszafordíthatóak. (Ebbe pedig jelenleg még a rengeteg válás ellenére sem tartozik bele a házasság.)
Ezek együttvéve magyarázzák a meglepően rövid idő alatt végbement drasztikus változást, vagyis hogy míg a fiatalok a 90-es években jellemzően a húszas éveik elején vállalták első gyermeküket, addig a 2000-es évek elején az első gyermek születése a 28-30-as éveikre tolódott.
Nyugaton a helyzet
Bár Magyarország társadalma elsők közt kezdett el öregedni a kontinensen, mára a legtöbb nyugati társadalom behozta lemaradását. Egyelőre a 2 felnőtt - 2 gyerek modell a jellemző, ám ez is gyorsütemben változik, főként inkább csökken, mint nő. Egész Európára jellemző, hogy a gyermekvállalási mutatók alacsonyabb értékeket mutatnak, mint ami a reprodukciós szinthez (2,1) szükséges - mondta el a rádiónak Kamarás Ferenc, a KSH demográfusa. Magyarországon ez a szám 1,33!
|
|
Kijelenthető, hogy a mediterrán, tradícionálisan nagycsaládos országokat viselte meg leginkább a 2008-ban mindenhova begyűrűző válság, mivel ezekben az országokban az anya szinte minden esetben vállalja a háztartásbeli szerepét és az élethosszig tartó gondoskodást gyerekről, családról, nagyszülőkről. Ám ezekben az országokban (Olaszország, Spanyolország, Portugália) a gazdasági problémák miatt a jelenlegi szociális rendszer összes hibája felnagyítva jelentkezik mind a családok szintjén, mind globálisan, így a gyermeknevelés luxussá vált.
Ezzel szemben skandináv területeken továbbra is jól alakulnak a mutatók, a fiatalok szívesen vágnak bele a családalapításba, hiszen megfelelő biztonságot kapnak a szociális rendszertől, valamint a társadalmi hozzáállás is egészen más, sokkal pozitívabb, illetve megengedőbb ezekben az országokban. A szülők szabadon dönthetnek arról, ki marad otthon a gyermekkel és milyen feltételek mellett.
|
Érdekesség Kínában bár lassuló ütemben, mégis folyamatos népességnövekedés tapasztalható, ám arról, hogy ez a valóságban szám szerint mit takar, senkinek nincsenek adatai a kormány egy gyerekes családokat támogató politikája miatt. Ennek köszönhetően ugyanis a demográfusoknak fogalma sincs arról, mennyire tehető a "láthatatlan polgárok", vagyis azok száma, akik második vagy harmadik gyerekként születtek olyan szegény családokba, ahol nem volt lehetőség az ezért járó büntetést a kormánynak kifizetni. A láthatatlan polgároknak nincs anyakönyve, dokumentumai, nem kaphatnak orvosi ellátást, nem járhatnak iskolába, de még egy vonatjegyet sem vehetnek, hiszen ehhez is igazolni kellene magukat. Hivatalosan nem léteznek, számuk mégis több millióra rúghat. |
Van megoldás?
Szalma Ivett szerint a hiba többek között a rendszer egyenetlenségeiben van: több és célzott támogatás kell. Ám mint tudjuk, jelen gazdasági helyzetben a kormányok számára egyre nehezebb megfelelő támogatást nyújtani a családalapításhoz, így ezen a fronton belátható időn belül aligha történik változás. Másrészről, ahogyan más nyugati országokban már tetten érhető, meg kell adni a lehetőséget a nőknek, hogy ne kényszer alatt, hanem a maguk belátása szerint döntsenek a gyermeknevelés és karrier között. Ehhez azonban jelentős szemléletváltásra van szükség, meg kell végre értenünk, amit számos példa bizonyít, akár saját környezetünkben is, hogy a kettő nem zárja ki egymást.
Ugyanakkor Kamarás Ferenc szerint jó figyelembe venni: a demográfiai robbanások nem befolyásolhatók kormányzati intézkedésekkel, valójában a technikai fejlődés eredményei.