Gyönyörű hajad zuhatagából, Kiszabadítom szomorú arcod. Hatalmas szempilláid csapkodnak hevesen, Mint a pillangó apró szárnyai a szélben. A világító kék szemedet őrzik, Melyből egy óriás könnycsepp gördül ki. Oly csillogó, mint esőcsepp a napfényben, Szinte arcom vonásait látom benne. Selymes bőrödön lefelé rohanva Megérkezik cseresznyeszín ajkadra. Kicsit közelebb lépek tehozzád, Lágyan végigsimítom puha szád. De hirtelen eltolsz magadtól: Ne hidd, hogy én ezt csak úgy hagyom! Átkarolom vékony derekad, Magamhoz húzlak jó szorosan. Félve közelítek ajkadhoz, Érzem, lélegzeted ziháló. Könnyed mozdulattal lesütöd szemedet, Kezemmel érzem, tested lassan elernyed. Már nem tiltakozol, te is akarod, Édes ajkunk érzékien összeforr. Sós könnyed lelkedet nem emészti többé már, Hisz szenvedélyünk elkísér egy életen át!