Térjünk vissza ismét egy kicsit az evolúció tudomány területére. Míg egy hím célja, hogy minél több fiatal és egészséges nőstényt megtermékenyítsen, mi lehet ezen közben a nőstények célja? Mi történik, ha egy nőstény bármelyik hímmel hajlandó egyesülni? Először is, ha nem válogatja ki a lehető legjobbat, akkor gyengébb utódai születnek. Nem azért vonzó a nagy agancsos szarvas, mert esztétikailag szép a szarva, hanem mert ez mutatja, mennyire erős, egészséges. Ugyancsak a paradicsommadár pompás farktolla nem vizuális gyönyört nyújt, hanem jelzi: én vagyok a legügyesebb – ilyen tollazat ellenére sem tudnak elkapni a vadállatok!

Vagyis válogatni kell, méghozzá a lehető legjobbat kell kiválasztani. Az emberek társadalmában még bonyolultabb a helyzet. Egy ősasszony, ha alkalmi viszonyt kezd és gyermeket szül, ugyancsak nagy bajba kerül. Például nem biztos, hogy egyedül képes felnevelni csemetéjét. Még komolyabb probléma, hogy ettől kezdve az ősember hímek úgy tekintenek rá, mint aki „bármikor hajlandó”, és ki akar olyan asszonyt, aki más gyermekét hozza a családi barlangba?

Vagyis nem érdemes bárkivel bármikor behúzódni kettesben egy bokor alá, inkább alaposan meg kell szemlélni a felhozatalt. De mi alapján választhat egy nő? A szépség és a fiatalság oké, nem árt – ám nem elegendő választási szempont. Mert azokat a gyerekeket fel kell nevelni, ehhez pedig biztonság kell: mindig elegendő élelem, ruha…, a modern világban pedig jó lakás, nagy autó, létbiztonság, elegendő pénz az iskolákra stb. Akárhonnan is nézzük a dolgot, a nők valóban a vagyon, hatalom, és presztízs alapján tudnak leginkább dönteni, hogy melyik férfit válasszák ki.

David Buss – az előző részben idézet amerikai kutató – vizsgálata is pontosan alátámasztotta ezt. A megkérdezett nők választási szempontjai a következők voltak: előzékenység, intelligencia, hatalom, presztízs. Sőt, az is kiderült, hogy minél magasabb státuszú egy nő és minél jobban keres, annál fontosabb számára, hogy önmagánál is jobb keresetű és nagyobb hatalommal bíró társat találjon! Még a feminista vezető nők sem tudnak másképpen gondolkodni, bár a nők elnyomása ellen küzdenek, mégis nagy hatalommal bíró férjet keresnek maguknak. Ahogy a vizsgálat egyik munkatársa megjegyezte: „A nők szexuális ízlése, hatalmuk és társadalmi helyzetük emelkedésével egyre válogatósabb.”

Ronda gazdag pasi és szép, fiatal feleség – már nem is tűnik annyira ellenszenvesnek, ugye? Követik a genetika, a természet parancsát, bár nem is tudnak róla. Nem áldozatai modern, rothadó fogyasztói társadalmunknak, épp ellenkezőleg, ők az igazi természeti emberek, akik sok társadalmi szabályt megszegve – például, hogy a szerelem dicsőség és az egyik legnagyobb emberi érték –, pont úgy cselekednek, mint szőrös őseink tették.

 Jacqueline Kennedy

 Onassis

 Maria Callas

Mindenki az elérhető legjobbat választja ki, bár általában sok más szempont is szerepet játszik a döntésben, és nemcsak a szépséget, illetve a vagyont nézzük. Számít a szerelem, az intelligencia, a hasonlóság és még sok-sok minden. De ugye azért kicsit eltöprengenénk mi asszonyok, ha egy Onassis – dús gazdag, de nem túl fiatal és szépnek sem nevezhető görög iparmágnás, aki kegyeiért Maria Callas és Jacqueline Kennedy versengtek –, feleségül akarna venni? Ha nem is mondanánk igent, azért néhány éjszakán át gondolkodnánk a dolgon? És a férfiak? Ők talán azonnal legyintenének egy 20 éves manöken alkatú egyetemistára?

Kapcsolódó anyagok:

$$3706$$

$$2983$$