Először is ismerkedjünk meg a vezetéses, és az idegi nagyothallás fogalmával, ugyanis nem mindegy, hogy szervi, vagy idegrendszeri hiányosságról van-e szó.

Vezetéses nagyothallásról akkor beszélünk, amikor a hiba a mechanikus hangvezetési rendszerben van. A betegség ilyenkor a hallójáratban, a dobhártyán, a hallócsontocskákban, a fülkürt átjárhatóságában van, vagyis a hangrezgés a normál mechanikus erősítőrendszeren nem tud a belső fülbe eljutni. Ha ez a rendszer kiiktatódik, a rezgés amikor is eljut az érzékelő szőrsejtekig, a koponyacsontokon át, de 30 DB hangerőveszteséget szenved a beteg.

Idegi (percepciós) nagyothallásról akkor beszélünk, ha a betegség a szőrsejtek területén, a hallóidegen, az agyban a hallóidegpályákon, vagy a halántéklebeny agykérgi területén van. Ilyenkor a hiba nem mechanikus, hanem idegélettani károsodások lépnek fel.

Egyszerű hangvilla-vizsgálattal megkülönböztethető a kétféle nagyothallás-típus. A kétféle nagyothallás sajnos keverten is előfordul, és ilyenkor ezek a hangvilla-vizsgálatok csődöt mondhatnak.

Weber-vizsgálatnál a megpendített hangvilla nyelét középre, a fejtetőre szorítják. Ép hallású ember középen hallja. Vezetéses nagyothalló a beteg oldalon, míg az idegi nagyothalló az ép fülében hallja ezt a hangot.

Rinné-vizsgálatnál a megpendített hangvillát a beteg fülkagyló elé tartják, majd a nyelét a csecsnyúlványra szorítják, és vizsgálják, hol erősebb a hangérzékelés. Ép fülnél és idegi nagyothallásnál a fülkagyló előtt erősebb, míg vezetéses nagyothallásnál a csecsnyúlványra szorítva erősebb.

Swabach-vizsgálatnál a beteg és az ép hallású fül csecsnyúlványára szorított hangvilla hangerősségét hasonlítjuk össze. Az idegi nagyothalló rövidebb ideig, míg a vezetéses nagyothalló hosszabb időn át érzékeli a hangvilla csengését.

A nagyothallás mértéke és típusa pontosan csak műszeres hallásvizsgálattal mérhető fel. Az audiométer egy hanggenerátor, amely különböző hang magasságon (frekvencián) különböző hangerősséget képes kiadni. Általában 60-8000 Hertz (Hz) frekvenciáig vizsgálják a hangmagasságot, 0 és 120 decibel (dB) hangerősség között.

Az ép hallású ember hallásküszöbe nulla dB, míg 100-120 dB a fájdalomküszöb (a még elviselhető hangerősség). Fülhallgatón vizsgálják, először külön a két fül hallását (légvezetés). Az eredményeket grafikonon ábrázolják.

Ha már elkészült a vizsgálat a fülhallgatón, különböző frekvenciákon, akkor meghatározható a hallásküszöb. Ezután egy vibrátor segítségével, újra végigmérik a hallást. Ez az úgynevezett csontvezetéses küszöb. Ezzel közvetlenül a hallóideg működését mérik. Az eredményeket grafikonon ábrázolják. Ha a két görbe mindkét vizsgálatnál nulla dB-nél fut, akkor a hallás ép.

Ha mindkettő a nulla vonal alatt együtt fut, akkor idegi nagyothallásról beszélünk. Ha a csontvezetési görbe az ép körül, a légvezetéses görbe ettől lejjebb van (csont-lég-köz), a nagyothallás vezetéses. Bonyolódik a helyzet, ha mindkét görbe a nulla vonal alatt van, de a kettő között jelentkezik a csont-lég-köz. Ez kevert típusú nagyothallás, ekkor mindkét rendszer beteg.

Kapcsolódó anyagok:

$$1970$$

$$2320$$

$$1860$$