A „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” mondás vajon kifordítva is igaz lehet, miszerint „nézd meg milyen volt a szülei házassága, olyan lesz az övé is”? Ha a szülőknek sikerült jó példával elől járniuk, ha a házasságuk boldog, kiegyensúlyozott volt hosszú-hosszú éveken keresztül, akkor miért is ne reménykedne az utód, hogy neki is valami hasonlóban lesz része. Talán lesz is, mivel tudattalanul is az apjához hasonló férfit, illetve anyjához hasonló nőt, fog maga mellé választani. Ha mindebben csak egy csöppnyi igazság is van, akkor minden jövőbeli házasulónak résen kell lennie!

Ahogy szüleink egy-egy vonását, személyiségjegyét eltanultuk, örököltük, ugyanúgy eltanultuk azt is hogyan élnek meg bizonyos helyzeteket, hogyan viszonyulnak a családhoz. Ha nyüzsgő, nagy családban nőttünk fel olasz módra, és ezt a helyzetet élveztük, mi is ilyet szeretnénk majd, így tudatalatt is olyan párt keresünk magunk mellé, aki nem borzad el ha kijelentjük: sok gyereket szeretnénk. Amennyiben pont az ellenkezője volt a példa, meglehet, hogy mi sem szeretnénk majd húsz-harminc fős karácsonyi ünnepségeket, megelégszünk a papa-mama-gyerek(ek) felállással.

Tehát, hogy a szülők egy pillanatra se lélegezhessenek fel, kijelenthetjük, hogy az „ősök” házasságának milyensége rányomja bélyegét az egész életünkre. Ám hogy valami megnyugtató is legyen a dologban: ezt nagyon sok más egyéb is befolyásolja. Nem kell messzire mennünk, a mostanában sokat emlegetett gazdasági helyzet sem enged meg 3-4, ne adj’ isten még több gyereket, sőt nem is „divat” mostanság egy, maximum két, gyereknél többet vállalni.

Egyre kijjebb tolódik a gyerekvállalás időpontja is, míg szüleink általában a húszas éveikben, annak is inkább az elején, hoztak a világra minket, addig manapság már egyáltalán nem ritka, hogy valaki 35 éves kora fölött vállal gyermeket.

Ez hogy jön ide? Ha „öregebben” vállalunk gyereket máshogy fogunk viszonyulni hozzá, mint ha fiatalabbak lennénk. Sokan talán nyugodtabbak, érettebbek, míg mások épp ellenkezőleg türelmetlenek a gyerekekkel negyvenévesen. Máris máshogy neveljük őket. Igaz ez a házasságra is. Minél később vágunk bele, annál inkább sikerült lenyugodnunk és felnőnünk a feladathoz, már akinek, persze van olyan aki alapból alkalmatlan a házasságra.

Természetes azonban, hogy az otthonról hozott minta meghatároz minket sok dologban, így a házasságban is, a jó dolgokat igyekszünk átvenni, míg a rosszakat elfelejteni, elkerülni. Általában azt szoktuk mondani, hogy mi soha nem fogjuk elkövetni azokat a hibákat, amiket a szüleink elkövettek. Ez igaz is. Mi egészen másmilyen hibákat fogunk elkövetni.