Én nem játszom meg magam – mondod elsőre, de ha jobban belegondolsz, már nem ilyen egyértelmű a válasz. Hisz megmondod-e mindig mindenkinek a véleményed a boltban, az orvosnál, gyereked iskolájában vagy a munkahelyeden? Ugyanúgy viselkedsz-e helyzettől és körülménytől függetlenül, otthon a családoddal, a barátnőiddel vagy mondjuk egy állásinterjún? Nem is kell több példát hozni, hogy belássuk, különböző szerepeinkhez más-más jelmezt, esetleg álarcot húzunk magunkra.

Vajon hányféle jelmezünk van? Tudjuk-e követni, mikor melyikre van szükség? A sok ál-arc közt meg tudjuk-e őrizni a saját arcunkat? Nem vész-e el a személyiségünk, ha mégis, rátalálhatunk-e újra? Mi a különbség a szerepjáték és a játszma között? Milyen játszmáink vannak, és vajon fel tudunk szabadulni alóluk? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő három részben.

„Én még őszinte ember voltam” – írja József Attila Mama című versében, s elmeséli, kisgyerekként, hogyan ordított, toporzékolt az őt ért sérelmek miatt. Az egészen kicsi gyerekek az egyetlenek, akik nem játszanak szerepet, önmagukat adják minden helyzetben, akár tetszik a külvilágnak, akár nem.

Aztán szépen megtanítjuk nekik, hogyan kell viselkedni, hogyan kell beilleszkedni, alkalmazkodni a családban, az óvodában, az iskolában, a társadalomban. A szabályok, a viselkedésminták beépülnek a személyiségébe, de még mindig nem hord álarcokat. A gyerekek kíméletlen őszinteségéről mindannyiunknak van tapasztalata.

Iskoláskor táján aztán megtanulnak szerepet játszani, ekkor kezdik el a jó gyerek-rossz gyerek- játékot. Megtanulják, hogy ha el akarják érni a céljukat, szerepet is kell játszaniuk, olyasvalamit kell megtenniük, amihez nem fűlik a foguk, vagy olyasvalamit nem szabad megtenniük, amire igazán vágynak. A szerepek, a szerepjátékok hozzátartoznak az életünkhöz, de vajon mi a helyzet a játszmákkal?

A játszmát az különbözteti meg a szerepjátéktól, vagy a szabályok alkalmazásától, hogy hátsó szándék vezérli az „elkövetőt”, úgy próbálja manipulálni a környezetét, hogy észrevétlenül elérje a célját. A játszmák azon kívül, hogy tisztességtelenek, nem csak a kapcsolatokat, hanem a személyiséget is rombolják. Minél régebb óta, minél több játszmát játszunk, annál nehezebb a gyökerét meglelni, annál nehezebb a berögzült gyakorlatot megváltoztatni, annál nehezebb a játszmák alatt rálelni az igazi érzéseinkre, vágyainkra. Ha pedig ezekkel nem vagyunk tisztában, hogyan is várhatjuk, hogy teljesüljenek a vágyaink, az álmaink, hogy miénk legyen a boldogság.

A következő részekben végigjárjuk, milyen szerepekkel és játszmákkal találkozunk életünk során.

Kapcsolódó cikkek:

$$2952$$

$$2953$$

$$2954$$