A sör történelmében „mindössze” 8000 évre látunk vissza. Nem egyértelmű, hogy vajon az ókori Mezopotámia vagy Egyiptom népeihez köthető-e a sör szabadalma, de az biztos, hogy már a 4000 évvel ezelőtti írásos emlékek is arról árulkodnak, a sör fontos szerepet töltött be az emberek életében. Babilon legnagyobb uralkodóinak egyike, Hammurabi időszámításunk előtt 2000 évvel állíttatta kőbe vésett törvényoszlopát. 360 paragrafusa a sörfőzést, sörminőséget és a sörkereskedelmet is szabályozza: „Ha a sörösasszony (...) a sör értékét a gabona értékével szemben csökkenti (...) vízbe kell vetni.”

Egyiptomiak sört főznek 

Az európai sörtörténet a középkorban erősen összefonódott a szerzetsekkel. Már az V. században virágzásnak indult ez a kolostori ipar, a sörfőzés technikája, és receptúrája, a hozzá kapcsolódó komlótermesztéssel együtt. Idővel a kolostorok legjövedelmezőbb üzletévé fejlődött a sörfőzés. A királyok és a középkori városi polgárok azonban erősen ellenérdekeltté váltak e tekintetben, s a XII. századtól a városok sörfőzési jogokat kaptak. Így a XIV. század végére például Hamburg kereskedelmének egyharmadát a habzó nedű tette ki. A sör elterjedését segítette, hogy az ivóvíz gyakran fertőzött volt, míg a főzött árpa- és komlóléről úgy tartották, megvéd a betegségektől.

Az újkorra már kialakultak a nemzetközi sörfajták és sörfogyasztási szokások, a nagy nevek és a máig élő fogalmak. Angliában a tömeges sörfőzés VIII. Henrik uralkodása alatt virágzott fel, ekkor terjedtek el az ale fajták. Ezek a sörök kezdetben „felső erjesztésűek” voltak. Élesztőgombák felhasználásával erjesztették a sört, az erjedés a folyadék tetejétől ment végbe, kevéssel szobahőmérséklet alatt. Az ale fajták alapvetően sűrűbbek, fátyolosabbak, sötétebbek voltak, kevesebb szén-dioxidot tartalmaztak. Ezzel szemben a német lager sörök „fenékerjesztésűek” voltak. A gyártás során az élesztő az erjedő folyadék aljára süllyedt. Az eljárás alacsonyabb hőmérsékleten zajlott, a folyamat lassabb volt, eredményeképpen pedig szárazabb, alacsonyabb cukortartalmú, aranysárga sörök jöttek létre. Eltarthatósága miatt a mai piacot ez utóbbi sörfajta uralja.

Hazánkban a XVIII. századtól az első világháborúig gyakorlatilag töretlen volt a sör térhódítása. 1914-ben az akkori 69 magyar sörgyár már évi 3millió hektót adott el. A XX. század elején a magyar ugyanannyi bort ivott, mint sört. De a világháborúval kialakult hadigazdaság idején a gyárak nem jutottak hozzá a jó minőségű alapanyagokhoz, maradt a cirok, lóbab és cukorrépa. Majd az ország kétharmadának elcsatolása komoly válságba taszította a söripart.

Később, a szocializmus vége felé sörfogyasztásunk elérte a fejenkénti 100 litert, a minőségi azonban meg sem közelítette a mennyiségi mutatókat. Fordulatot csak a rendszerváltás hozott az import sörök megjelenésével, hogy ma már kedvünkre választhassunk az emberiség egyik legősibb italának ezerféle változatából.