Sírás és toporzékolás

2009. 09. 05.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Általában a boltokban találkozunk olyan családokkal, ahol a kis lurkó csapja a hisztit és az egész üzlet az ordításától zeng. Szegény felnőtt, pedig csak kétségbeesetten áll mellette és nem tudja, mit tegyen, mi a legjobb ebben a helyzetben. Sokan tanácsokat osztogatnak, mit kéne tenni, ami külső szemlélőként persze a legkönnyebb, viszont szülőként úgy érezzük teljesen tehetetlenek vagyunk egy ilyen esetben.

A dackorszak egy és három éves kor között léphet fel a gyerekeknél. Nem minden gyerekre jellemző, ez függ attól, milyen habitusú,  mennyire kiegyensúlyozott környezetben él. Ha viszont előfordul, akkor se ijedjünk meg, ez teljesen normális folyamat, ami a gyermek személyiség fejlődésének formálódása közben lép fel és együttjár vele!

Előfordulhat, hogy általánosságban nem jellemző a csemetére a dackorszak, csak néha vannak dacos reakciói. Minden ilyen esetben egyszerűen csak próbálgatja szárnyait, azt, hogy meddig mehet el, ez pedig a saját, kialakulóban lévő én tudata megnyilvánulásai miatt történhet.

Persze ahány gyerek, annyi féle hiszti. Az is gyakori, hogy saját magát, vagy szüleit is bántja, például tépheti saját haját, vagy rúghat, haraphat. A legnépszerűbb és „leglátványosabb” azért még mindig a „földrevetem magam” című magánszám, amitől aztán anyuci és apuci is kifekszik. Felmerül viszont bennünk a kérdés, ha engedünk, elveszítjük tekintélyünk a saját gyerekünk előtt, vagy legyünk kemények?

Először nézzük, mitől is alakulhat ki ez a „dacolok mindenkivel” esemény. A legtöbbször azt gondoljuk, teljesen értelmetlen dolgok miatt hisztiznek, viszont a gyerekeknél mindennek oka van. A legtöbb esetben akkor fordulnak elő dacos reakciók, amikor a felnőtt akarata ütközik csemetéjével. Például a boltos esetek többségében is erről van szó; amikor Pistike nagyon szeretné azt a bizonyos tűzoltó autót, de anyuka közli, hogy most nem veszik meg, mert van otthon elég így is. Amikor valamilyen tevékenységből, állapotból hirtelen ki akarják venni, szintén dacos választ kaphatunk, például: „tedd le a játékot, megyünk fürdeni”.

A toporzékolásra és társaira sor kerülhet akkor is, ha a lurkót önállóságában korlátozzák. Ez szintén érzékenyen érintheti, hiszen ebben a korban kezd rájönni saját erejére, önálló cselekvéseit szeretné próbálgatni. Viszont korlátokba ütközik, mert gondviselője nem enged, sokszor igazságtalanul, például az „ezt neked nem szabad”-al kezdődő mondatoknál érezhetik ezt gyerkőceik.

 

A harmadik esetben akkor jelennek meg a hisztériás rohamok, amikor valamilyen, a gyerek számára érthetetlen cselekvésre parancsolják a kis csibészt. Neki értelmetlennek tűnik, például amikor azt mondjuk, megyünk aludni, pedig ő nem is álmos, vagy üljön rá a bilire, pedig nem is kell neki.

És van még egy eset: amikor a gyerek ki van fáradva. A legnyugodtabb angyalka is hisztis démonná változhat hát, ha kimerült, stresszes, mert túl sok élmény érte.

Mitévők legyünk, amikor a gyerkőc kifakad?

 Fontos, hogy legyünk következetesek! Ha néha engedünk, vagy nagy hangsúlyt fektetünk a kitörésekre, például leállunk vele vitázni, a gyerek azt fogja látni, hogy van is értelme annak, amit csinál, így fogja rendszeresen alkalmazni ezt a „zsarolást” velünk szemben. Ne reagáljunk a kis műsorra, egy hisztis gyerekkel egyébként sem lehet beszélni, úgyhogy várjuk meg, még lecsillapodik és elfárad, aztán próbáljunk vele kommunikálni. Ha úgy teszünk, mintha nem is érdekelne minket az ő pillanatnyi viselkedése és várunk egy kicsit, higgadtabban tudunk majd vele beszélni. Kérdezzük meg, mi a gondja, tanítsuk meg szavakkal kifejezni arra, amit érez! Meg kell mutatni neki, hogyan fogalmazza meg érzelmeit. Ezzel együtt azt is éreztetjük csemeténkkel, hogy együtt érzünk vele, megértjük őt és hogy hozzánk mindig fordulhat. Lehetőleg ne reagáljunk erős érzelmekkel a hisztijére! Érthető, ha egy szülő ilyenkor mérges, tehetetlen vagy dühös lesz – ám semmit nem érünk el a büntetéssel, abból csak azt tanulja meg, hogy szabad erőszakkal válaszolni mások problémáira. Soha ne feledjük: a hisztis gyerek nem rossz. Sőt inkább szenved, hiszen szeretne valamit, amit nem lehet, ráadásul nem képes magán uralkodni – kisgyerek! –, és hiszti közben-után tudja, hogy olyan dolgokat tett, amit nem kellett volna – például megharapta az imádott mamit. Ezen kívül alapvető tanács dackorszak idejére, hogy csak azokat a dolgokat tiltsuk meg, amiket nagyon muszáj! Így sokkal kevesebb vitás helyzettel találkozunk majd, hiszen nem kell annyiszor szembekerülni a szülőkkel, ráadásul nagyobb önbizalma is lesz gyerkőcünknek azzal, ha többször követheti akaratát.

Képek forrása:flickr.com

Kapcsolódó anyagok:

$$848$$

$$621$$

$$115$$



Szerző

donna.hu



Scroll to Top