Sajnos, a hibás ruházkodás, az előítéletek, rossz nevelési elvek, gyakran elnyomják a gyermek ezen természetes életösztönét. A szülők azt a gyermeket tartják jónak, mely órák hosszáig csendben elgubbaszt egy helyben. A szülő mindig a futástól, az ugrándozástól félti a gyermekét, amitől szerinte mindig megbetegszik.

Az iskola, az ő rettenetes egészségtelen rendszerével – ámbár újabban kezdik észrevenni – órák hosszáig egy helyben ülteti a gyermeket. Legtermészetesebb tornája a gyermeknek a réten, az erdőben van. A futkosás, a kergetődzés, a fára mászás fejleszti a gyermek tüdejét, erősíti testüket, nem kell tehát ezektől a gyermeket félteni.

Sajnos az emberiség zöme a városokban lakik. Az ilyen gyermekeknek kevés módjuk lesz a természetes tornához. Az egy-két heti időközökben való kirándulások a környékre nem elegendők. Az iskola zárt levegőre, ülésre kényszeríti a gyermeket, mindez a gyermek egészségére, fejlődésére végtelenül káros behatású. Célszerű a gyermeket valamely egészséges passzióra, sportra nevelni. Növénygyűjtés, bogarászás, lepkészet, mindezt igen kedves órákat és örömöket okoz a gyermekeknek.

Nálunk igen téves felfogás uralkodik. Mindezen passziókat a jövendő szakmákkal egyeztetik össze. Növénygyűjtő csak orvos vagy egyetemi tanár lehet. Mintha egy jogász vagy hivatalnok nem lehetne mindezekben kiváló műkedvelő?

Valóban, a dolog úgy áll, hogy a hivatásos emberek rendszeresen unják a szakmájukba vágó passziókat, míg a más foglalkozásúakra nézve valóságos testi és lelki gyönyörűség volna, a természettudomány valamely ágával foglalkoznia.

Minthogy például Németországban számos Gerichtsassesor vagy más hivatalnok van, aki neves növény- vagy rovargyűjtő és sem a tudomány, sem ők maguk meg nem bánták, hogy ezzel foglalkoztak, mert egészséges olcsó életörömöket és életcélt találtak benne, amit esetleg száraz, egyhangú foglalkozásuk nem nyújthatott.

Miért nem lehetne ez nálunk is? Nagyobb gyermekeket hozzá kellene szoktatnunk, kertészethez, kertműveléshez, akiknek nincsen kertjük. A gyermek megszokná, hogy dolgozni nem szégyen! Egészsége, ereje fejlődne, örömet, élvezetet találna a munkában (amitől az iskolában már valószínűleg elvették a kedvét), amellyel immár pénzt is tud keresni…

Az úszás, evezés, korcsolyázás, tenisz, labdázás és a sportok minden olyan neme, amely szabad levegőn folyik le, végtelenül hasznos a gyermek egészségére. Mindezeket már 4-5 éves gyermek művelheti.

Igen hasznos a gyermekeknél a futás. Ilyenkor tágul a mellkas, a gyermek mélyen lélegzik, tüdeje, szíve, az összes izmai erősödnek. Csodálatos dolog, hogy a szülők legnagyobb része szinte betegesen félti gyermekét a futkozástól. Hiába, magyarázza neki az orvos, hogy a hurut, a köhögés  a sós, fűszeres ételektől, helytelen étkezéstől, jeges italoktól, portól, rossz levegőtől, amelyek izgatólag hatnak a légzőutak nyálkahártyáira és alkalmassá teszi azokat a fertőzésre – ered – és a futás, friss levegő belélegzése, a tüdő tágulása csak hasznos és jó dolog az egészségre..

E tekintetben nemcsak a szülőkkel, hanem az illetékes körökkel is nehéz az igazságot megérteni. Az évezredes előítéleteket és téveszméket nagyon nehéz az emberek agyvelejéből kiirtani…..

„A leány nem ügyel rá….. A gyermek rossz….. Futkosott, meghűlt és most köhög…”

Szegény gyermekek, egészséges ösztönükből néha-néha úgy istenigazában neki futnának. De ott van hátul a mama, vagy Fraulein, aki könyörtelenül kiabál rájuk: "Nem szabad, meghűlsz”.

Kár, hogy pórázon nem vezetik a szülői bölcsesség e kis áldozatait. Ámbár ezt is láttuk egy ízben. Úgy látszik francia, nevelnők, hozták be, selyemszalagra kötve vezették sétálni az 5-7 éves gyermekeket.

A sportolás azon nemei, ahol bajnokságra törekszenek, úgynevezett edzés „centiméterekre és kilókra dolgoznak” halatlan erőfeszítésekkel akarja egyike a másikát „lefőzni”, egészségtelen kinövései a tornának, amelyek egy egész életre tehetik tönkre a szervezetet.

Helytelen dolog a sportok közben való cigarettázás, borozás, egészségtelen étkezés. A futás és egyéb testi munkától erősen működő szív és tüdő anyagcseréje fokozott, ugyanazért kétszeresen roncsolódik e kétségtelen ártalmas dolgoktól.

A sporttal mindig össze kell kötni az egészséges, természetes táplálkozást, és a jó levegőt, különben sokszor az ellenkező hatást érjük el vele!

A csecsemő tornáját rá kell bíznunk, annak egészséges, természetes ösztönére, csak ki kell hámoznunk a kalodájából. Kezecskéivel, lábacskáival, olyan csodálatos szapora tornát fog végezni, hogy öröm lesz nézni. Nincs az a „Mein System”, amely változatosabban tudná végezni…. Esetleg hátát tenyerünkkel alátámasztva, hogy a feje kissé lelógjon, felemeljük, ez által mellkasa kifeszül, tágul, mélyebben lélegzik, és tüdeje erősödik, vagy két kezén megfogva lóbáljuk.

Kapcsolódó anyagok:

$$2339$$

$$2365$$