Lehet ezt árulásnak nevezni egyáltalán? Léteznek kimondatlan, íratlan szabályok arra, hogy mi vonatkozik a legjobb barátnő/barát pasijára/nőjére? Engedni kell az érzelmeknek, vagy pedig gátat lehet szabni a szerelemnek?
Kamaszkorban, a felnőtté válás nehézségei mellett, a szerelem még valahogy egyszerűbben működik. Nincsenek éles határok, vagy csak nem gondol bele az ember, hogy milyen következményekkel járhat, elszeretni a barátok párját. Sokszor a fiataloknál még minden olyan múlandó, a barátságok és a szerelmek is, ezért nincs is nagy jelentősége annak, hogy ki „járt” a fiúval/lánnyal előttük.
Felnőtt korra ez persze megváltozik. A felelősségvállalás, a következmények mérlegelése már jobban előtérbe kerül, mint maga a szerelem. A barátságok erős szövetséggé alakulnak, komoly múlttal is rendelkeznek, ami összeköt két embert, akár örökre is. Márpedig ebben a változó világban tudjuk, milyen fontos jelentőséggel bír egy jó barát.
Csakhogy a szerelem nem válogat. Senki nem észérvek alapján dönt arról, hogy kibe „esik bele”, vagy kibe nem. Az viszont, hogy valaki hogyan cselekszik egy ilyen helyzetben, már tudatos döntés is. Választani kell a barát és a szerelem között? Vagy inkább a szerelemben kell megtalálni az igaz barátságot is?
A férfiak egy része azt állítja, ha a szerelem jön, akkor hagyni kell, hogy megtörténjen. Történetesen akkor is, ha az illető éppen a legjobb havernak a nője. Persze ez csak akkor működik, ha a vonzalom kölcsönös, és akit ugye el lehet vinni, azt vihetik is alapon.
A nők ezzel szemben óvatosabbak. A lehetősége annak, hogy a kapcsolat akár nem is működhet a szerelem ellenére, sokkal nagyobb szerepet játszik a döntésükben, mint a férfiak esetében. Meg persze az is, hogy a női barátságok sokkal közvetlenebbek, szorosabbak, ezáltal emocionálisabbak, a férfiaknál a racionalizálás pedig jobban működik. A szerelemre vonatkoztatva is.
Természetesen általánosítani nem lehet, a döntés nagyon nehéz mindenkinek, férfinak és nőnek is egyaránt. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az érzelmeiről senki sem tehet, a tetteiről már annál inkább…
