1997 - Szellemek támadnak egy kis amerikai városra...

Jelen sorok írója még inkább kislányka volt csak, mikor Michael Jackson
a kilencvenes évek végén karrierjének csúcsára ért. Akkor azonban még
senki sem tudta, hogy rövidesen az egyik legismertebb csillag a zene
egén, hamarosan hanyatlásnak indul.

Azonban még mielőtt mindenféle pedofil per, adósságok, betegségek és
gyógyszer függőség homályosította volna el Michael Jackson hírét,
történt, hogy a német Pro-7 egy 24 órás Michael Jackson napot tartott.
Az apropóra ma már nem emlékszem igazán, csak azt tudom, hogy szinte
egész nap, és még késő éjjel is a tévé előtt ülve lestem a hatalmas élő
koncertet, klippeket, interjúkat, bejátszásokat... mindent.

Aztán lassan éjfélt ütött az óra és elkezdődött a Ghosts. Michael
Jackson második kis, tévére szánt musical jellegű filmje egyszerre volt
hátborzongató és vérpezsdítő már akkor is. Áldottam az eget, hogy nem
felejtettem el bekapcsolni a videót. Ugyanis 38 percnyi zenei katarzis
következett, mely betetőzte azt a napot.

A Ghosts, melyet Stan Winston rendezett, lényegében szinte mondhatnánk, hogy műfajában a Thriller folytatása.

Itt ezúttal egy amerikai kisváros mindennapjait borzolja fel, hogy a
közelben áll egy elhagyatott manor, melyből minden éjjel különös zajok
szűrődnek. A bátor amerikai lakosok végül egy éjjel - viharos, szeles,
horrorisztikus - úgy döntenek, hogy csapatba verődve csak megnézik már
maguknak, hogy mit is rejtenek az ódon falak.

Legnagyobb meglepetésükre a poros márványpadlón állva ott találnak
egy fura figurát, aki azt állítja, hogy a ház, őseié volt egykoron.
Mikor az unszimpatikus polgármester nem hisz a bohókás csavargónak, az
nekilát meggyőzni, hogy minden városnak szüksége van egy kísértet
kastélyra, annak minden lakójával együtt. Ehhez pedig Michael - a
porondmester - rég porrá lett ősei segítségét kéri, hogy egy éjféli
kárhozottak cirkusza bemutatójának keretein belül meggyőzze a
konzervatív lakosokat.

A zene, a látványvilág mind-mind lenyűgöző. Híven bemutatja, hogy
miért is szerettük Michael Jacksont, és miért fog ő olyan soká
megmaradni az emberek emlékezetében, mint akár Elvis Presley.

Egyébként a film akár egy érdekes önvallomásként is értékelhető
lenne. Hisz a kisváros felnőtt lakosságát elkísérik gyermekeik is, akik
váltig állítják, hogy a Mester, vagyis Michael semmit rosszat nem tett,
nincs vele semmi baj. Ám a megcsontosodott polgármester bizony csak egy
fura figurát lát benne, akinek nincs helye a tisztes kisvárosban. 

Magánvélemény, de én valahogy mindig úgy éreztem, hogy Michael
Jackson nem volt egy pedofil. Inkább egy gyermek, akinek sosem volt
lehetősége más gyerekekkel játszani, zsúrokra járni... mivel már 6 éves
korától fogva a színpadra kényszerítették, és élete hátralévő részének
nagy részét utána már ott is töltötte.

Ám végeredményben Jackson halála után mindezek már nem számítanak. Hisz halottakról, tudjuk, jót, vagy semmit.

Fényes csillag hunyt ki a fölénk boruló égen. Sötétebb lett az egünk.