Ő maga elutasította a sci-fi írói címkét, mint ahogy mindennemű kategorizálásnak ellenállt, a „szatirikus író” és a „fekete humor” bélyegének is. Szellemesség és lényeglátás, gyakran a trágárságot is magába foglaló szókimondás, keresetlen, de találó egyszerűség a fő erősségei írói stílusának.

Vonnegut 1922-ben született Indianapolisban, egy Németországból az USA-ba vándorolt család sarjaként. A középiskolában kezdetben újságírója, majd szerkesztője lett az iskolai lapnak, később a Cornell Egyetemen a Cornell Daily Sun rovatvezetője, később felelős szerkesztője volt. 1843 márciusában önként lépett be a hadseregbe pacifista világnézete ellenére. Később hadifogságba esett, egy drezdai üzemben osztották be munkára, így tanúja, és túlélője lett a drezdai szőnyegbombázásnak 1945-ben, az itt átélt borzalmak forrásai lettek munkásságának.

Írásainak egy része második világháborús élményeiből, jelentős hányada mégis a General Electric vállalatnál szerzett tapasztalataiból táplálkozik. Csodálta a hatékony szervezetet, mégis elborzasztotta a gépiesítés mértéke. Elbeszéléseit az 1950-es évek Amerikájára jellemző technikaimádat kipellengérezésének szentelte, egy illúzióit vesztett társadalom jövőbeni képét festette meg műveiben.

Az első komolyabb sikert a Macskabölcső hozta meg számára, mely 1963-ban jelent meg, elsősorban az egyetemi ifjúság körében volt népszerű írás. Ám az áttörést, a nagyközönség előtti ismertséget a 6 évvel később megjelent Ötös számú vágóhíd hozta meg, mely a drezdai élményekre épült. Írásai egyébként tele vannak önéletrajzi elemekkel, némelyekben gyerekkori önmaga jelenik meg, de sok művében felnőttkori énje is felbukkan, illetve Kilgore Trout az író, aki regényeinek gyakori szereplője, részben Vonnegut alteregója, de bizonyos vonatkozásokban édesapjáról mintázta alakját.

Vonnegut nem volt kifejezetten termékeny író, tizennégy regény, háromkötetnyi elbeszélés, pár esszé- és visszaemlékezés kötet lett az eredménye több évtizedes pályafutásának. Humanista világnézete, bölcs társadalomkritikája, kíméletlenségig őszinte egyénisége, szarkasztikus humora és műveinek sajátos hangulat méltán tették a 20. század egyik legnagyobb hatású irodalmi egyéniségévé.

2007 márciusának végén New York-i otthonában elesett és végzetes agysérülést szenvedett, pár héttel később, 84 éves korában, április 11-én hunyt el a kora esti órákban. „Mármost, ha én jómagam azt hallom, hogy valaki meghalt, egyszerűen vállat vonok, és azt mondom, amit a tralfamadoriak is mondanak a halottakra, ez pedig az, hogy: Így megy ez.” (Ötös számú vágóhíd)

A 25399-es számú aszteroidát Kurt Vonnegutról nevezték el.