Így 226 évvel a történtek után többen is azon fáradoznak, hogy rehabilitálják a minden bizonnyal ártatlanul kivégzett nőt. Walter Hauser újságíró, a tavalyi 225. évfordulóra írt könyvében számos bizonyítékot tár fel, melyek szerint a nőt kapzsiságból és politikai céljai elérése miatt küldte a halálba Johann Jacob Tschudi, akinél szobalányként dolgozott Göldi, és valószínűleg viszonyuk volt.
Anna Göldi
Tschudi Glarus a kanton legbefolyásosabb nemesembere volt, nemcsak orvos, de a bírói és kormányzói testületnek is tagja, így minden lehetősége meg volt arra, hogy a kínossá váló nőt eltüntesse életéből. Ha kiderült volna házasságtörő kapcsolata a cseléddel, az derékba törte volna felfelé ívelő közéleti karrierjét. Mivel Anna korábban is keveredett gyanúba, amikor egy másik munkaadójától született gyermeke meghalt – már ekkor gyermekgyilkossággal és boszorkánysággal vádolták, de még nem sikerült semmit rábizonyítani –, ezek ismeretében nem volt nehéz szavahihetőségét megkérdőjelezni és boszorkánysággal megvádolni.
Az egész ügy úgy bukott ki, hogy Tschudi egyik gyermeke, a hisztis és elkényeztetett Annamiggeli egymás után két reggel is gombostűt talált a reggelijében, amit Anna készített – a háziúr feleségének, aki tudott a viszonyról, kapóra jött a dolog. Bár a cseléd mindent tagadott, Tschudi kényszerűen elbocsátotta, ám Göldi nem nyugodott ebbe bele, és ez okozta vesztét. Az evangélikus egyház kantonális vezetőjéhez fordult – aki maga is a Tschudi família tagja volt –, az egyházi méltóság azonban bocsánatkérésre és a tartomány mielőbbi elhagyására ösztökélte.
Egy újabb fordulat hatására, miszerint Annamiggeli hirtelen megbetegedett és szögeket, drótdarabkákat köp ki, bilincsben hozták vissza Göldit, majd tömlöcbe vetették, a vád ekkor már boszorkányság volt. Mai szakértők szerint a kislányt valószínűleg epilepsziás rohamok gyötörték, a szögekkel pedig talán anyai tanácsok hatására színesítette a történetet. Tschudi az üldözők élére állt, nehogy Anna kifecseghesse viszonyukat.
Anna a kínvallatások során bevallotta „bűneit”, hogy az ördöggel cimborálva megrontotta a kislányt. Ekkor érdekes dolog történt, ugyanis gyógyításra, vagyis rontása semlegesítésére kényszerítették. A főként kézrátételből álló kúra hatni kezdett, amint személyesen a Tschudi- házban űzhette az ördögöt. A sikeres ördögűzést követően lefolytatott perben a szolgálónak nem volt védőügyvédje, mely már akkor is nagy felháborodást keltett – még a boszorkányság vádjánál és a lefejezés tényénél is nagyobbat –, így nem csoda, hogy később minden iratot igyekeztek eltűntetni, a kínvallatások jegyzőkönyveit és a tárgyalás eredeti iratait is. Az, hogy mindezek mégis fennmaradtak, Johann Melchior Kubli érdeme, aki a napóleoni időkben futott be később látványos karriert, ő volt ugyanis a kötelezően jelen lévő írnok a kínvallatások alkalmával, az iratok másolatait pedig átadta Heinrich Ludwig Lehman újságírónak.
Lehman a kivégzést követő évben közzé is tette az utolsó boszorkány történetét. Bár Anna Göldi rehabilitálása még folyik, tavaly már megnyitott Svájcban az életét és drámáját bemutató kiállítás.
