Hol van az megírva, hogyha találtam magamnak egy nőt, akivel harmóniában együtt tudok élni, minden egyes perc felüdülés vele, akkor ezt az idilli állapotot minél hamarabb szét kéne bombáznia a gólyának, egy síró-rívó, minden energiát felemésztő, mindenkit maga köré vonzó kis maszatnak?

Tudom, hogy a lányok kicsi koruk óta erre készülnek a babázással. Beléjük ültették, hogy kell valaki, akinek lehet a haját fésülgetni, öltöztetni, büfiztetni. Ez megfigyelhető azokon a nőkön, akik a kutyájukat kezdik öltöztetni, vagy akik gügyögnek a növényeikhez. De én ezalatt az idő alatt barkácsoltam!  Hogy lennék felkészülve ezekre a marhaságokra?

Emiatt igyekszem kerülni a témát. A párom mégis újra és újra felhozza, mintha már itt lenne az ideje. Lehet, hogy a barátnői beszélték tele a fejét? Vagy tényleg hallja csörögni a biológiai óráját valahol belül? Néha már felmerül bennem az a gyanú is, hogy ő fejben már átrendezte a dolgozó szobámat gyerekszobává. Már látom is, hogy először csak egy csörgőt találok majd a számítógép asztalon, aztán egy hét múlva már az asztal helyén kiságy lesz.

Próbáltam hatni rá ész érvekkel, de mintha a falnak beszélnék. Hiába soroltam neki, hogy amiket most megengedhetünk magunknak azok egy csapásra szertefoszlanának a gyerek miatt. Nem alhatjuk át a délelőttöket hétvégén, mert kirándulásra készülünk majd. Nem szeretkezhetünk reggelenként, mert ki csinál majd uzsonnát a lurkóknak? Nem mehetünk annyit moziba, színházba, étterembe, hisz ki engedheti ezt meg magának a gyerek edzés-, zene-, és felkészítő-órái mellett? És mi lesz a focimmal, a haverokkal, a sörözéssel...?

Már most visszasírom azokat az időket, amikor még én voltam neki a minden. Féltékeny volnék, a még meg sem fogant gyerekünkre? Lehet, hiszen már most fontosabb neki ő, mint az amit én szeretnék. Egy kicsit még fiatalnak lenni, és magunknak élni. Utazgathatnánk, felfedezhetnénk új tájakat, kultúrákat, és közben magunkat is jobban megismerhetnénk. Nem csak a Világot, hanem azt is, hogyan illünk bele.

Néhány év múlva talán könnyebben képzelném magam egy homokozóba öntőformákkal és gereblyével, miközben pesztrálom a Kisvakondom. Újra gyerek lehetnék én is, játszhatnék vele önfeledten, nem törődve arra az időre a munkahelyi nyűgökkel. Boldogan tanítgatnám, hogyan legyen jóravaló, szeretetre méltó emberpalánta, hogyha az anyja rám néz, büszke lehessen rá, hogy ilyen apává váltam. De ennek még nem jött el az ideje!