Az öregedés elsősorban az oxigénfelvétel miatt bekövetkező belső égési folyamat következménye – melynek egyedül a törpepapagájok képesek ellenállni. A kutatók őket vizsgálva rátaláltak a génre, amelyet ha egy baktérium segítségével blokkolnak, az öregedési folyamatok lassíthatók. Az életnek egyszer így is vége szakadna, de kortalanok maradhatnánk… Persze mindez egyenlőre csak a jövő zenéje, addig az örök, de legalábbis egy életen át tartó fiatalság kulcsa az emberek számára főleg lelkiállapotukban rejlik! A kutatások azt mutatják, hogy a harmonikus, kiegyensúlyozott személyiség az, • akinek állapotára nem jellemző a harag, a keserűség, az irigység, a tépelődés, az önvád, és a szomorúság • aki mindig előrefelé tekint, nem rágódik a múlton • erős szociális kapcsolatokat ápol a családdal és a barátokkal • táplálkozásában mértékletes • idősebb korában is aktív, sokat mozog • egész életében képes marad arra, hogy ellássa magát • szellemileg friss, nyitott és érdeklődő.
Az ilyen személyiségű ember sokkal jobban ellenáll a betegségeknek, az öregedésnek. Persze léteznek csodaszerek, amelyek kémiailag képesek visszafogni a korosodás jeleit, a himalájai hunza népcsoport körében például az általánosan magas életkor és a fiatalos külső a sárgabaracknak köszönhető, mely a település fő terménye, és minden részét hasznosítják. A modern epigenetikusok szerint – ez egy régi-új irányzat, amely szerint génjeink működése változik életünk folyamán, így akár a megszerzett tapasztalatokat is átörökíthetjük –, ha negatív impulzus érkezi, az a felmenőktől örökölt bármely betegségre való hajlamot felerősíti, míg a pozitív impulzusképes inaktívan tartani a rossz gént, így maga a megbetegedés csak egy lehetőség marad, nem több.
A pozitív és a negatív gondolatok tehát abszolút befolyással vannak a viselkedésre és a génekre! Ha felismerjük, miként formálják életműködésünket életérzéseink, boldog és egészséges életet teremthetünk magunk körül. Fontos, hogy megismerjük önmagunkat, őrizzük a lelkünk, tudatunk épségét, és belső egyensúlyra törekedjünk.
Minden sejt kétféle túlélési reakcióra képes, ha valami veszélyezteti, menekül, ha táplálék érkezik, odamegy érte, felveszi és növekszik tőle. A kétféle mechanizmus egy időben nem léphet fel! Az emberi test is hasonlóan működik. Aki stresszhelyzetben van – mondjuk vadállat elől menekül, mint ahogy azt az ősembernek sokszor kellett tennie –, semmi egyébre nem fordít energiát, mint a küzdelemi-menekülési válaszra. A mellékvese hormon ilyenkor blokkol minden funkciót, ami nem a gyors futást szolgálja. Mai korunkra lefordítva: Ha harcolunk a főnökséggel, a kollektívában nem találjuk a helyünket, netalántán szoros határidőknek, otthon családi vitáknak vagyunk kitéve, testünk szintén csak a túléléssel tud foglalkozni. Az elhúzódó védekezési reakció pedig megfoszt az életfolyamatok fenntartásához szükséges energiától. Minél tovább védekezünk, annál rosszabb.
Hogy az ötventrillió sejtből hányan állnak csatasorba, az a fenyegetettség súlyosságától függ, de ha nem vagyunk képesek lazítani, biztos, hogy 35 éves korunktól kifáradt, agyonmérgezett testünk egyre rosszabbul reagál majd a kórokozókra, a fizikai kihívásokra. Testi-lelki kiteljesedésünkhöz muszáj elvonatkoztatni a stressztől és tudatosan törekedni az örömteli, szeretetteljes, életre. Meg kell találni hozzá a nekünk legjobban megfelelő módot, lehet meditáció sport stb.
Azok a módszerek a legjobbak, melyek egyszerre hatnak a testre és a lélekre. Nem véletlen, hogy a keleti filozófiákat követő emberek élnek legtovább és a legjobb egészségben.
Kapcsolódó cikkek:
$$888$$
$$3221$$