Borsos az 1840-es évektől Bécsben dolgozott, és komoly sikereket ért el portré-, és életképfestőként. Mecénásai között van például Esterházy Pál herceg, a kor egyik leggazdagabb mágnása, az Andrássy és Keglevich család, és maga a császár is vásárolt tőle egy csendéletet. Festésmódja látványos, pompás, gyakran a 18. századi rokokót idézi; képein a ruhák, bútorok anyagai ragyognak, szinte tapinthatók. Kompozíciói változatosak, nagy műgonddal dolgozott ki minden részletet. Borsos remekművei mellett látható néhány jellemző példa a kortárs osztrák és magyar festők munkáiból is.
Bécsből hazatérve Borsos az akkor még újdonságnak számító fényképezés területén próbálta ki magát. Majdnem 44.000 felvételt készített; a ma ismert 3000-ből 200 képe látható a tárlaton. Műtermét főként az arisztokrácia látogatta, és megfordultak nála a kor kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek – köztük Liszt Ferenc – és a legdivatosabb hölgyek is. Fényképészi működésének fénykora a kiegyezés körüli időre tehető, ezért szerepel hangsúlyosan a kiállításon az 1867-es országgyűlési album, benne 360 képviselő arcképe. A Nemzeti Színház személyzete pedig a leköszönő intendáns számára készíttetett pompás kivitelű albumot, amelyben a teljes személyzet felvonul, köztük Erkel Ferenc hűséges kutyájával. Mindezt a Borsos korában használt fényképészeti eszközök bemutatója teszi szemléletessé.
A kiállítás tematikai egységei egyes problémák köré rendeződnek. Hogyan ábrázolta maga Borsos a művészek életét? Kiket és hogyan festett meg? Rekonstruálhatók-e műveiből politikai nézetei, vagy az, hogy hogyan viszonyult kora kultúrájának egyes jelenségeihez? Mely kiemelkedő kortárs személyiségekkel állt kapcsolatban? Fényképész-műtermének milyen szerepe volt a pesti nyilvánosságban? És a részletkérdések: Ki volt a Nemzetőr? Miről pletykálnak a bál után a lányok? Melyik ifjú arisztokratát festette meg Borsos libanoni emírként? A kérdésfelvetésekben és a művek közt így kirajzolódó összefüggésekben rejlik egyfajta szubjektivitás, amelyet a kurátorok vállalnak, és egyben biztatják a látogatókat, hogy ne csak egyenes vonalban haladjanak, ne csak az általuk kiemelt összefüggéseket vegyék észre, hanem maguk is próbáljanak új kapcsolatot keresni a kiállított tárgyak között.
A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Borsos-művek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, de külföldről (Ausztriából, Horvátországból, Olaszországból, Szlovákiából) is kölcsönöztek festményeket. Ezeknek egy része hosszú ideig ismeretlen helyen lappangott, esetleg csak reprodukcióról vagy leírásból volt ismert. A kiállításhoz gazdagon illusztrált katalógus készül, mely a Borsos festői és fényképészi működéséről szóló tanulmányok mellett tartalmazni fogja ma ismert festményeinek és grafikáinak jegyzékét.
Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) kiállítása a Magyar Nemzeti Galéria, C épületében október 25-ig látható.
