Minden ember más, mégis megpróbáljuk különböző ismérvek szerint csoportosítani őket. Az egyik ilyen lehetőség, ha az emberek világlátása alapján gondolkodunk róluk. E szerint két alapvető típus létezik: a derűlátó, azaz az optimista, és a borúlátó, azaz a pesszimista.

A derűlátó emberek szerint a világ jó, illetve pozitív lehetőségekkel teli hely. Ők általában az embereket eredendően jónak tartják, az életről bizakodó képük van, és abban hisznek, hogy idővel minden problémájuk rendeződik. Ezzel szemben a borúlátó emberek úgy vélekednek, hogy a helyzetük rossz, és csak egyre rosszabb lesz. Hajlamosak abban hinni, hogy az életük értéktelen és hogy ez a világ a lehetséges világok legrosszabbika.

Természetesen a valós életben kevés esetben fordulhat elő, hogy valaki minden helyzetben ennyire szélsőségesen gondolkodjon, de ahhoz, hogy végiggondolhassuk, hogyan működhet egy párkapcsolat két ennyire ellentétes világfelfogású ember között, azt kell feltételeznünk, hogy a két fél minden esetben a rá jellemző látásmóddal reagál a kettőjüket ért eseményekre.

Az alapvető probléma kettejük között abból adódna, hogy a pesszimista folyton elégedetlenkedne, és nem értené meg, hogy párja miért nem foglalkozik a problémákkal. Úgy tűnne neki, mintha egy struccal beszélne, aki homokba dugta a fejét, és semmilyen rossz hírt nem képes felfogni. Eközben az optimista pedig rosszul viselné, hogy a párja semminek sem képes felhőtlenül örülni.

Mivel a tökéletesség csak elméletben létezik, ezért azt csak megközelíteni lehet, de elérni sosem. Ez az oka annak, hogy a párkapcsolat pesszimista tagja hiába próbálkozna, sosem érezhetné azt, hogy maradéktalanul boldog. A kapcsolat tehát örökös harcba csap át, hiszen mindkét fél sérelmezi, hogy a másik nem tud máshogy vélekedni. Egyikük sem bírhatja a végtelenségig, így a nézőponti különbségek hatására a képzeletbeli boldogságpoharuk kettétörik.

Ez a törés lehet függőleges, ami a kapcsolat megromlását, majd a felek szétválását okozhatja. Azonban ha egyfajta kompromisszumként vízszintesen törik ketté a pohár, akkor lehet folytatása a kapcsolatnak. Bár persze egy ilyen poharat is nézőpont kérdése, hogy meddig lehet tölteni. A pesszimista szerint sosem lehet teli, hiszen a pohár fele hiányzik, azonban a lehetőségekhez képest teli van. Az optimista fél pedig ugyan tudja, hogy boldogságának felét feláldozta, de mivel társa elégedettebb az új helyzetben, ezért bár nem olyan magas fokon, de így is pozitívan szemlélheti a világot. Persze az örök kérdés marad, hogy megéri-e megtartani egy törött poharat.