Azt is tudjuk, hogy a csecsemő is csakhamar felismeri anyja, apja, vagy nagyanyja arcát, a megszokott testhelyzetet, a szoptatás vagy etetés előkészületeit, és ilyenkor a nyál és gyomornedv képződése idegrendszeri hatásra már előzetesen megindul.

Idősebb csecsemő felismeri a cumisüveget, a tányért, a kanalat, az előkét, és ezek megpillantása már felidézi benne a megelőző étkezések kellemes emlékképeit és megindítja idegi úton az emésztőnedvek termelését. Az emésztőnedvek előzetes képződése előfeltétele a jó étvágynak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a baba gyomra üres legyen. Szoptatáskor a gyomorból a táplálék általában 3 óra alatt kiürül. A csecsemőkorban megközelítően egyforma mennyiséget fogyaszt el a gyermek egy-egy étkezés alkalmával. Gyermekkorban és felnőttkorban a fogyasztott táplálék mennyisége egyes étkezések szerint igen különböző. A főétkezésekkor: ebédnél és vacsoránál általában nagyobb, a többi étkezésnél kisebb. Minél nagyobb az ételek mennyisége, minél zsírosabbak az ételek és minél több rostos anyagot tartalmaznak, annál hosszabb idő szükséges a gyomoremésztéshez és így annál hosszabb idő múlva ürül ki csak a gyomor. A jó étvágyat és jó emésztést az is befolyásolja, hogy a csecsemő és a kisgyermek etetése milyen gondossággal, türelemmel és figyelemmel történik. Ha a csecsemőt úgy etetjük meg, hogy túl nagy lyukat vágunk a cumijára, és sietve a szájába öntjük a tápszert és esetleg közben még másokkal is, beszélgetünk, a csecsemő gyomor- és bélműködése hiányos lesz, a csecsemőnek nem lesz meg a kielégítettség kellemes érzése sem és így testi és szellemi fejlődése sem lesz kifogástalan. Mindebből következik, hogy a rendszertelenül, kapkodva, figyelmetlenül etetett csecsemő és gyermek gyomra nincs kellően előkészítve a táplálék befogadásra, és jó kihasználására. Az ilyen csecsemőnél nem alakulhat ki „feltételes-reflex” az emésztőrendszer nincs idegrendszeri úton előkészítve és munkájában támogatva. De nemcsak a helytelen etetés jelent veszélyt és kárt, hanem az ételek kellő gond nélkül történő előkészítése is. Ha az étel nincs megfelelően megfőzve, ha az íze nem kellemes, a gyermek számára az étkezés legfeljebb örömtelen kötelességet jelent, amin túl kell esnie. Az ételeket ilyenkor közömbösen vagy éppen undorral fogyasztja, és mivel azok így legközelebb csak kellemetlen emlékeket ébresztenek benne, ellentétes jellegű beidegződés fejődik ki: a gyermek étvágytalanná válik.

Kapcsolódó anyagok: 

$$1605$$

$$1456$$