Ha jól emlékszem, ennek a tébolynak az elindítója itthon, egy lufi forgalmazó volt, aki akkor jött haza a művelt nyugatról, és a szív alakú áruival akart magának üzletet csinálni. Ezt egy-két ember felkarolta, gondolom kaptak érte pár lufit, bedobták a médiába, és futótűzként elterjedt. Pár év, és azt fogjuk hallani, hogy ez a jeles nap egy ősi hagyomány, mely mélyen gyökerezik a magyar nép kultúrájában, pedig dehogy.

Nem mondom, hogy ne lepjük meg a kedvesünket egy szál virággal,  tegyük ezt meg bármikor, amikor a pénztárcánk engedi, de legalább az illető születés és névnapján. Egyébként tudok egy egyszerűbbet. Az ember fogja a telefonját, beüti, hogy „szeretlek”, aztán bepötyög egy telefonszámot és elküldi SMS-ben. Ennél már csak egy hatásosabb dolog van, amikor ugyanezt a párunk szemébe nézve szóban mondjuk el. Gyakorolni kell, garantáltan jól működik.

Hogy mennyire majmoljuk a más kultúrákat, ott van a köszöntő ének. Gyerekkorunkban, ha valakit ünnepeltünk, elénekeltük, hogy Serkenj fel kegyes nép mosolyog az hajnal… Ma már csak a Happy birthday to you járja. Nemzetközivé akarunk válni mindenáron.

És a Valentin nap után jön egy újabb marhaság. Ez a boldogság vagy party lampion. Távol keleten dívik az a szokás, hogy könnyű papírból készített színes zsákocskák közepébe egy gyertyát építenek, amit meggyújtva a meleg levegő az égbe emeli a szerkezetet.

Nemrégiben Győrben egy sereg ilyen lampionra hitték azt az éjszakai eget kémlelők, hogy ufó invázió közeleg. Ráadásul ez egy igazi életveszélyt hordozó szórakozás. Képzeljük el, mi történik, ha ez az Alföld felett meggyullad és visszahullva beleesik egy szalma bálába, vagy nekimegy egy kisrepülő, vagy egy mentő helikopter.

Eszébe jut-e annak, aki ezeket idehozza, hogy a szó szoros értelmében a tűzzel játszik? Nem kell elhinnünk, hogy attól fog teljesülni egy kívánságunk, ha azt egy ilyen lampionra ráírjuk és felküldjük az égbe.

Viszont higgyünk abban, hogy ha a busók kedvcsinálónak mohácsi előjátékként végigvonulnak a Váci utcán dobokat ütve, kereplőket forgatva, a széplányokat megölelve, a gyerekeket megsimogatva, akkor nemsokára itt a tavasz. Ennek olyan közösségformáló és megtartó ereje van a sokácoknál, ami kiállta az idők próbáját. Milyen jó lehetett annak idején a maszk és a kifordított hatalmas szőrős bekecs mögé rejtőzve az utcán vonulva elkapni azt a lányt, akire már régen szemet vetettünk. Nyilvánosan nem lehetett volna csak úgy végigtapogatni, kicsit megropogtatni a derekát, a sötétbe meg nem engedték a szülők. Ám volt egy hét, amikor szabad volt a testiség ilyen megnyilvánulása, és nemhogy haragudtak volna az emberek, de még jó szórakozásnak is tartották. Jól kitalálták ezt az elejink.

Mi ehhez képest az SMS, vagy egy Valentin napi üdvözlőkártya?