A parfüm szó eredete a latin „per fumum”-ból ered, ami annyit jelent: a füstön át. Az illatszer ősi formájában nem volt más, mint illatos füst (tömjén), amely kábító illatával töltötte be a levegőt. A templomi szertartásokon füstölésre használt illatkompozíciók összetevői templomok és istenek szerint változtak.  

Az egyik leghíresebb, és máig fennmaradt gyűjtemény az egyiptomi Hórusz-templom parfümtermében található. Az ókor két legfontosabb „isteni illatosítója” a tömjén és a mirha volt: az előbbit a templomi szertartásokon használták, az utóbbival halottat balzsamoztak, sebet gyógyítottak, bőrt ápoltak. Az óegyiptomi orvosok úgy gondolták, ha egy illat pozitívan hat a lélekre, akkor a testre is, és az isteneknek is kedvére van. 

Az egyiptomi orvosok tudományát később az arabok fejlesztették tovább. A jázmint, amelyből évente 8 tonnát exportálnak az arab országokból, már ötezer éve gyűjtik hajnalban. Innen ered a köszönés, „jó reggelt” helyett gyakran „jázminillatú reggelt” kívánnak egymásnak. Az arab hódítók, miután megismerték az egyiptomi, közel-keleti, iráni és indiai illatszereket, átvették és továbbfejlesztették elkészítésük technikáit. Az illatszerkészítés során a virágokat zsíradékra helyezték, miután az magába szívta illatukat, összekeverték alkohollal. Így oldották ki a tiszta növényi esszenciákat.  A desztillációnál kifőzték vagy vízgőzzel áteresztették az alapanyagokat. A növényekből kifőtt a folyadéktartalom, és a víznél könnyebb illóolaj a víz felszínére emelkedett. Az arabok legkülönlegesebb parfümje, a sivatag titkát rejtő Secret of the Desert az egyiptomi Viagra, ahogy ott mondják. Ha egy nő meg akar hódítani egy férfit, a testére fordított háromszög alakjában háromszor csöppent belőle. A legenda szerint a sivatag illatát a szfinx őrzi.  A hagyomány szerint Kleopátra is már használta csábításra az illatokat. Az illatkereskedelem a reneszánsz idején élte virágkorát. Ekkor Velence vált a fűszerek és illataromák kereskedelmének központjává. Ugyanebben az időben, az arabok által felfedezett lepárló készülék, amellyel növények tiszta illateszenciákká alakíthatók, forradalmian új illatok előállítását tette lehetővé.

 

A legnagyobb változások a 19. század közepén következtek be a gyártásban, a kereskedelemben, és az illatok szerepében egyaránt. 1850-től az ízlésben is változás következett be, a bódító pézsma, a mirha, a tubarózsa helyét a könnyebb gyöngyvirág, jázmin, orgona illata vette át. Mára az illatok az elegancia és a csábítás nélkülözhetetlen eszközei. A művészi, illetve luxus parfümgyártás mintegy két évszázaddal ezelőtt indult fejlődésnek. A patikusokat és a papokat követve, a híres divatházak, elsőként a Poiret, a Dior, a Chanel, az Yves Saint- Laurent kezdték meg a parfümök forgalmazását.

Kapcsolódó anyagok:

$$1628$$

$$1641$$