Ady Endre: Imádság háború után

2009. 04. 11.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Uram, háboruból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs, mi nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke.



Szerző

donna.hu



Scroll to Top