Sir John Harrington angol főnemes 1596-ban két prototípust is készített, egyet saját magának, egy másikat keresztanyjának, Erzsébet királynőnek, akinek nagyon tetszett az ötlet, ám az udvar többi tagja nem volt lenyűgözve. Erzsébetet egyébként is kényelmeskedőnek tartották, mert havonta egyszer lefürdött, holott évente egy vagy két mosakodásnál igazán nem kell több, vélték akkoriban. A találmány így egészen a 19. század elejéig feledésbe merült. Ekkor viszont kényelmi okokból hamar igen népszerű lett.

Ne higgyük azonban azt, hogy ekkor elérkezett a higiéniás kánaán, ugyanis kezdetben a járványok terjedéséhez nagyban hozzájárult eme csodás találmány. A megnövekedett szennyvízmennyiséghez nem voltak elegek az öreg emésztőgödrök, így addig ismeretlen kórokozók jutottak az ivóvízbe. Kolera, tífusz, hepatitisz következtében több százezren haltak meg Európa számtalan városában, így Londonban, Párizsban, Koppenhágában, de Pest-Budán is a 19. század első felében.

Először Londonban, de hamarosan máshol is, a hatalmas járványok a vízöblítéses vécék átgondoltabb használatához vezetett. A Temzébe, illetve általában a folyókba torkolló csatornák is megjelentek, így sikerült eredményesen elvezetni a szennyvizet. A folyókból kinyert vizet pedig fertőtlenítették, hogy ismét ihatóvá váljék. Ekkor tájt még nem gondoltak a környezetszennyezésre, ám hamar rá kellett döbbennie a kor emberének, hogy a tömeges halpusztulás, a borzalmas bűz, mind a folyókba jutott szerves anyagoknak köszönhető, ugyanis bomlásuk közben elvonják a vízben oldott oxigént. A megfelelő szennyvíztisztítás sürgetővé vált és a századfordulóra meg is találták a megoldást, az úgy nevezett eleveniszapos eljárást.

A vécé keresztmetszete 

Egészen 1857-ig nem használtak az emberek toalett papírt, ekkor készített ilyet egy New York-i vállalkozó, bizonyos Gayetty, ez még nem igazán hasonlított a ma használt formához. Az első tekercses papírt a Scott Paper gyártotta le 1890-ben. A cég azonban nem akarta nevét adni ehhez az illetlen és szokatlan termékhez, így a közvetítők neve lett a gurigákra nyomtatva.

A WC rövidítés az angol water closet kifejezésnek köszönhetően került a magyarba. Magának a szerkezetnek számtalan verziója létezik a világon manapság. Néhol az angol vécéből kifolyó fekáliás vizet, melyet „fekete víznek” hívnak, nádgyökérzónával megtisztítják és locsolásra használják fás, füves területen. Létezik vizeletszétválasztós toalett is, ami azért remek találmány, mert a vizelet rengeteg káliumot, nátriumot és foszfort tartalmaz, ami műtrágya formájában szoktak a talajba jutatni. Így trágya gyanánt lehet használni, mert kevés egészségre káros baktérium található benne, azok is hamar elveszítik fertőzőképességüket. De még a langyos mosogatószer is hasznos lehet a növények öntözésében, szerves anyagok találhatók benne, amit szeretnek a növények.

A jó öreg pottyantós 

Biovécék is léteznek, melyeket száraz wc-nek, vagy komposzt wc-nek is neveznek, lényege, hogy az emberi ürüléket komposztálják. Nagyon praktikus, mert egy család ezzel körülbelül 70 ezer liter ivóvizet takaríthat meg évente. Természetesen ez a módszer csak családi házakban működik.

És külön téma az űrvécé – ahogy a híradásokból tudhatjuk, a Nemzetközi Űrállomáson nemrégiben elromlott –, elvégre a gravitációnak fontos szerepe van e remek találmány használatakor. Ott egyébként egy szívóberendezéssel pótolták a tömegvonzást. Csak egy kis képzelőerő kell hozzá, hogy átélhessük a rossz vécé előtt toporgó űrhajósok problémáját…