A képeken - miközben a kiállítási anyag önálló életet él - a magyar filmművészet elmúlt évtizedeinek jelentős alkotásaira történő utalások vannak elbujtatva. A fotókon feltűnő szereplők túlnyomó része kapcsolatban van a filmművészettel. Maguk a képek erős jelenetszerűségükkel mintha egy film kulcsjeleneteinek megmerevedett kockái lennének. Ezek a képek nem mozdulnak már soha, csak a néző fejében forognak tovább. A fotók a tisztességgel soha el nem temetett, ám halottnak tűnő plakátművészet felé tartanak.   Ezek a plakátok, a fotó eszközeivel - őszinte gesztussal - azonosulnak az egykori mozgalmi plakátok agitáló, narratív, patetikus stílusával; de már csak a teremtés vágya valódi a képeken. A társadalmi rituálék, az egység, a kollektív optimizmus hiánya idézőjelbe is téteti az alkotóval e stílelemeket.  Szükségszerű tehát a hiány felől közelíteni. A jövőbelátó optimizmus és heroizmus helyébe az lép a képeken, ami van: mindennek a hiánya. A vágy helyébe a vágy vágya, a remény helyett a remény reménye, a társadalomformálás helyett a formátlan társadalom. És némi humor, menteni a menthetőt…   A sorozat kísérlet az akcionista plakát újrafogalmazására, és az Uránia  moziban látható.