Lássunk először két példát:

István 15 éves, egy éve jár a budapesti gimnáziumba. Megtanulta, hogyha nem megy be a testnevelés órára, akkor kiülhet a lányokkal a parkba beszélgetni, mert ők szinte sosem járnak be. Így alkalma nyílik bekerülni a klikkjükbe. Ha már a csoport tagja lesz, eljárhat velük bulizni. A tanárt úgyis csak az atletizáló diákok érdeklik igazán, nem is követi a hiányzásokat. Ha bent van a naplóban néhány orvosi igazolás, azzal megelégszik.

Áron az általános iskolában matematika tagozatos volt: jó érzéke van a számokhoz. Most, hogy gimnáziumba került, rájött, hogy semmilyen következménye nincs annak, ha nem csinálja meg a házi feladatot. Hiszen, úgyis csak egy-két példát kapnak otthonra, és ha felszólítja a tanár, helyben is meg tudja oldani. Ez nem kihívás. Órán előszeretettel szólítják fel, mert általában tudja a választ, de már kezd elege lenni ebből, hiszen a rosszabb tanulókról már rég lemondott tanára és azok azt csinálhatnak, amit akarnak.

Kettejük példájából látszik, hogy mennyi minden befolyásolhatja a gyereket a tanulásban, fejlődésben. A legegyszerűbb ilyenkor az iskolát, és a tanárokat szídni, de az az igazság, hogy sok esetben nekünk szülőknek feladatunk, hogy csemeténk visszataláljon természetes kíváncsiságához, tudományok iránti érdeklődéséhez, és sportkedvéhez.

Mit tehetünk?

Törekedjünk egy olyan őszinte viszony kialakítására, ahol a gyerekünk el meri mondani hiányzásait, és azoknak okát. A fenti példáknál maradva, ráébreszthetjük gyerekünket, hogy azok a lányok, akik csak az ellógott óra idejére hajlandóak vegyülni, nem feltétlen érdemlik meg a rokonszenvünk. Egy olyan lánnyal, aki igazán kedveli őt, szünetekben is beszélgethet és az iskola után is találkozhatnak. Valamint gondoljon a barátaira, akik számítanak rá a focicsapatban. A helyi bajnokságot hogyan is nyerhetnék meg nélküle?

Ha nem állítják a tanárok gyerekeinket valódi kihívások és elvárások elé, akkor nekünk kell megmutatni nekik mi miért fontos, és hogyan érhető el. Ha hagyjuk, hogy a gyenge színvonal, és az álságos megfelelés uralja gyerekünk életét, akkor felnőttként, a munkahelyén is csak a főnök átveréséig jut majd el. Keressünk ezért olyan feladatokat számára odahaza, amelyek valóban nehezek a gyermeknek - ám egyben élvezetesek, és sikerélményt adóak. Például: ha tudjuk, hogy valami nagyon érdekli gyermekünket - állatvilág, csillagászat, stb. -, akkor kérjük meg, hogy az adott területről tartson nekünk előadást. Kérésünket indokolhatjuk azzal, hogy minket is érdekel, csak a munka miatt nincs időnk utána nézni... Ezzel önálló feladatvégzésre buzdítjuk, neki kell minden adatot összeszednie és érthetően előadnia, és biztos, hogy nagyon büszke lesz teljesítményére! Ha a verseket, irodalmat kedveli, akkor bátorítsuk, hogy írjon minél többet. Sok esetben az is elegendő, ha érdeklődünk az ő kedvenc témái felől - sok kamasz nem szeret szerepelni, vagy saját írásait megmutatni másoknak.

Elvihetjük kölönféle szakkörökbe is, ahol olyan kihívások elé állítják, amire valóban szükséges van. Egy fociedzésre járó ifjú nem fogja elbliccelni a torna órát, ki pedig matek szakkörbe jár, másképpen fog a matek órán is viselkedni. Szintén jó ötlet és erős motivációs ereje van, ha versenyekre küldjük gyerekünket.

Mindezek mellet persze ne feledjük, hogy az iskola is felelős! Ha azt látjuk, hogy gyermekünk "lógós" lett, feltétlenül beszéljünk a tanárokkal a problémáról. Ügyeljünk arra, hogy ne a tanárt szidjuk, és ne is a gyereket hibáztassuk, hanem próbáljunk meg közösen kitalálni valamilyen megoldást. Ha a tanár és a szülő egyaránt azon van, hogy megoldják a helyzetet, és nem feltétlenül bűnöst keresnek, akkor általában közös erővel ki lehet alakítani olyan tervet, amellyel vissza lehet terelni gyermekünket a "szorgalmas" diákok közé.

Előfordulhat azonban, hogy a tanárok elzárkóznak a kezdeményezésünktől, akár azért, mert nem jó pedagógusok, akár azért, mert túlságosan leterheltek. Ilyen esetekben gondolkodjunk el azon, hogy érdemes lenne iskolát váltani!

És végezetül: soha ne feledjük, hogy a legjobb tanító a példamutatás! Ha a szülők azzal jönnek haza a munkából, hogy "sikerült hamarabb meglógnom", "átpasszoltam a melómat másnak", stb., majd lezuttyannak a tévé elé, és azt bámulják órákon keresztül - nos, az ilyen szülő ne csodálkozzon azon, ha gyermeke is minden igyekezetével kerüli a kihívásokat.

Képek forrása: flickr.com

Olvass még többet a gyereknevelésről az anyuci.hu oldalunkon!