Vagyis, ha a pasid beszélni tudna, elmondaná, hogy mennyire nem zavarja a fenekeden lévő enyhe narancsbőr, és a csípődön „gonoszkodó” hurkácskák, hogy reggel, smink nélkül, álmos arccal is szép vagy, és hogy szexis a szivacsos melltartód, de egyáltalán nem bánja, amikor kioldja hátul azokat a fránya kapcsokat.

Ha tudnál a gondolataiban olvasni, nem feküdnél be mellé az ágyba esténként vastag, fénylő, zsíros krémekkel az arcodon, és a hajcsavarókat is hagynád éjszakára a fürdőben pihenni. Megtudnád azt is, hogy a macimintás flanel pizsiben cuki vagy ugyan, de egy egyszerű fehér hálóingben, vagy semmi nélkül jobban esne hozzád bújnia.

Ha a pasid beszélni tudna, kedvesen elmagyarázná neked, hogy a kevés smink, több, mint a sok, és a harmadik adag szempilla spirál, vagy a második réteg rúzs már nem hiányzik a szexi megjelenésedhez, és ha mindenből csak a fele adagot használod, neki jobban tetszik az eredmény. Ehelyett bántóan csak annyit vág oda: hű, de kikented magad!

Ha a pasid egy csöppnyit értené a női szavakat, tudná, hogy a „nincs egy rongyom, amit felvegyek”, - nem szó szerint értendő, csupán annyit jelent, hogy igenis kell a lelkednek néhány új gönc minden szezonban.

Ha a pasid értene a nyelveden, nem kellene műbalhékat kreálnod, hogy felhívd magadra a figyelmét. Tudná, hogy mi zajlik benned, amikor péntek este veszi a kabátját, hogy legurítson egy sört a barátaival.

Ha a pasid picit beleélné magát a te helyzetedbe, nem mérgelődne azon, hogy még éjfélkor is csutakolod a gyerekek maszatos mancsának nyomait a konyhaszekrényről. Ilyenkor egész egyszerűen odamenne a hátad mögé, kedvesen a nyakadba csókolna, és csak annyit suttogna a füledbe: gyere drágám, kész a forró fürdő...

Ha a pasid értene a szavak nyelvén, néha elejtene egy-egy dicsérő szót a fiókban várakozó tiszta alsónadrágokat és zoknikat illetően. Időnként beleszagolna a frissen vasalt pólójába, és „reklámarccal” , egy apró mosolyt küldene feléd. Ehelyett kirángatja a legalsó gatyát, és úgy tolja vissza a fiókot, hogy persze kilógva odacsípi a felső darabot.

Ha a pasid ki merné mondani, amit gondol, meggyőzne arról, hogy ne töltsd a nyaradat befőttek és lekvárok között a ragacsos konyhában, hiszen neki teljesen mindegy, a boltit, vagy a tiédet keni februárban a palacsintájára. Inkább ülj ki vele a kertbe esténként, és bontsatok ki egy üveg bort, vagy nézd mellette egy kicsit a csillagokat, miközben ő kukacot cserél a horgászbotján!

Ha a pasid szavakba tudná önteni az érzéseit, nem durcáskodna a kanapén, miközben te a barátnőddel fecsegsz órákig a telefonon, hanem vicces néma jeleket küldene feléd, amitől érdekesebbé válna számodra, mint a legszaftosabb pletyka.

De a teremtés koronái – és ne feledjük, ezek a sorok tényleg csak a hétköznapi egyedekről szólnak –, sajnos leggyakrabban csak néznek, arcokat vágnak, beszólnak, „ciccegnek”, vagy megsértődnek. Nekünk „átlagon felüli” nőknek, tehát nem marad más választásunk, mint kódolni a kimondatlan szavak mögött megbújó érzéseket, gondolatokat, véleményeket.