Életem eddigi legnagyobb dilemmájával találtam magam szembe, hiszen nem tudok dönteni két pasi között. Próbálok pro és kontra érveket felsorakoztatni, de nem látom a kiutat az ördögi kör, és a szerelmi háromszög geometriai hálójából. Félek, hogy két szék közül az alatt a bizonyos pad alatt találom magam hamarosan. Nem akarom egyiket sem becsapni, de egyszerűen döntésképtelen vagyok.
Péterrel fantasztikus szerelemnek indult kapcsolatunk, csodálatos románc alakult ki közöttünk, és már lassan két éve boldogítjuk egymást. Mindent megkaptam tőle érzelmileg: kedvességet, gyengédséget, és kezeivel szinte a lelkemet simogatta. Közel egy évig felhőtlen volt a boldogság, teli voltunk közös programokkal, mosolyogva sétáltunk az utcán, majd egyszer csak valami eltört kettőnk között. Egyre többet, és többet dolgozott, szinte semmit sem aludt, nem szólt hozzám, és rájöttem, hogy a munkája áll kettőnk közé. Tehetetlenül szenvedtem, aztán kezdtem unni a folyamatos mogorvaságát, és hogy levegőnek néz. Már nem járunk sehová, nincsenek tervei, kezdem azt érezni, hogy nyűg vagyok a nyakán, és az a fránya számítógépe a legnagyobb szerelem az életében, én már régen nem. Ráadásul egyre "skótabb" is lett, közölte, hogy nem akar semmire sem költeni – így rám sem –, hiszen nem élünk együtt, nem tartozik nekem semmivel. Ha így folytatja, nem is fogunk…
A mosolyom lassan eltűnt, én is komor lettem, mint ő, aztán egy napon, mint derült égből villámcsapás, úgy lépett be az életembe Gábor. Egy ismerősöm mutatott be minket egymásnak, megtaláltuk a közös hangot, és randira hívott...
Ekkor éreztem, hogy lépnem kell, ha nem akarok végleg besavanyodni Péter mellett, így elmentem a találkozóra, és nem bántam meg. Lehengerelt a műveltségével, az életfelfogásával, az optimizmusával, és meglátott bennem olyan dolgokat is, melyekről soha senkinek nem beszéltem. Próbálna elhalmozni ajándékokkal, vinne puccos éttermekbe, kirándulni, olyan helyekre, ahová Pétert hat ökörrel sem lehetett volna elrángatni. Közöltem Gáborral, hogy engem nem érdekel a pénztárcájának vastagsága, az autójának a márkája, a drága éttermek, ahová visz, és kértem, hogy ne hozzon zavarba ilyesmivel. Ám ő hajthatatlan, el akar kényeztetni, makacsul ragaszkodik az elképzeléseihez, olyan mint egy régi gáláns úriember, de néha túlzásba viszi a ragaszkodását, pedig még nem is történt köztünk szinte semmi. Elcsattant pár csók, de itt behúztam a kéziféket, bár a kísértés óriási.
Eltelt egy jó nagy adag lelkiismeret furdalással teli két hónap, és rá kellett bírnom magam a választásra. Folyamatosan rettegek, hogy nehogy valahol összefussunk mind a hárman, mert abból biztos óriási botrány lenne. Péter valamit megérezhetett, hisz kezd újra a régi lenni, mintha felébredt volna az egy évig tartó álmából, és ráeszmélt volna arra, hogy elveszíthet. Ha a másik oldalról szemlélem a dolgot, akkor lehet, hogy Gáborral jól érzem magam, de valószínűleg ő egy nagyon előkelő nőt képzel el magának, nem pedig engem. Zavar, hogy a pénzét is beveti a „meghódításomba”, nem hagyja, hogy nemet mondjak, és makacsul ragaszkodna hozzám, szeretné már elkötelezni magát. Itt jön képbe az ördögi kör, ahonnan nem látom a kiutat…
Nem akarok hazudni, vagy hitegetni senkit, de számtalan rossz kapcsolat után végre nekem is a sarkamra kellene állnom, és a magam boldogságát keresni, nem pedig más lelkére való tekintettel, zsebre vágni a saját boldogságomat. Sajnos nem tudok egy pasit gyúrni belőlük, pedig a kettőjük kombinációjából biztosan kijönne számomra a Nagy Ő.
