Mert minden más viszont működik közöttük. És megvan az, ami talán még a szerelemnél is fontosabb: a kölcsönös szeretet és tisztelet. Kata szereti, hogy Tamással a legtöbb dologban egyetértenek, egyezik a humoruk, ízlésük, harmóniában és megértésben élnek. Mindketten felnéznek a másikra, értik egymást már a gondolataikból is. Mindezekkel ellentétben azt vallják, nem szerelmesek, viszont nem is tudnának, de nem is akarnak egymás nélkül élni. Sikeresnek mondható házasságban léteznek, boldogok.

Nem is olyan régen a szerelmi házasságok ritkábbak voltak és a fiataloknak általában már gyerekkorukban kijelölték a szülők a megfelelő párt. A döntés, pedig a legtöbb esetben arra esett, aki a család által is képviselt társadalmi réteghez tartozott és a két család a frigy által „ne adj isten” még ígéretes kapcsolatokhoz is juthatott.

Ez a szokás egyébként nem mindenhol halt ki, Indiában például a mai napig a gondviselő válassza ki a házastársat gyermekei számára. A kiválasztás ráadásul elég sajátos módon is történik, ugyanis az egyezésnél szigorúan a két házasulandó fél születési dátumának percre pontos ideje és helye alapján állapítják meg, összeillenek-e. Az így született házasságokban nincs más választás, bele kell törődniük az ifjú jegyespárnak szüleik döntésébe, és ez általában így is történik. Fel vannak arra készülve, mi vár rájuk és kölcsönös tisztelettel állnak már akkor egymáshoz, mielőtt egyáltalán ismernék egymást. Sokszor egyébként nem is találkoznak az esküvő előtt egymással.

Manapság persze általános, hogy szerelemből házasodunk, ami ha elmúlik és nem alakul át egy idő után szeretetté, akkor sok haragot szülhet, vagy puszta közönnyé válhat az egymás közti kapcsolat. Ez is az egyik oka a sok válásnak. És az, hogy valamiért sokkal könnyebben megyünk bele hirtelen fellángolásokból egyből házasságba, ami aztán olyan gyorsan véget is ér, amilyen hamar köttetett. A kérdés, ha dilemmába kerülünk, mit érdemesebb választani: azt a lángolást, amikor ha meglátjuk kedvesünket, hevesebben ver a szívünk és két méterrel a föld felett járunk – aztán abból a magasságból hirtelen pofára is esünk? Vagy, habár kevésbé vagyunk izgatottak, ha meglátjuk „őt”, viszont tudjuk, hogy mellette biztonságban vagyunk, kiegyensúlyozott életet élhetünk a nyugalom szigetén?

„A szervezet maximum három évig bírja azt az eufórikus állapotot, amit úgy hívunk: szerelem”- írtuk a cikk elején. A jó házasságban talán újra és újra előtör ez az érzés, talán átalakul szeretetté. Az tény, hogy fellelhetők olyan idős házaspárok, akik mai napig boldogok együtt, hátuk mögött akár ötven gyönyörű, közösen eltöltött évvel, amiben egész biztosan nem volt végig meg a szerelem…

„A boldogság nem örökké tartó állapot, még csak nem is időleges. A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog.”

(Margit Sandemo, Jéghegyek népe)