Nap, mint nap, a memóriánk segítségére támaszkodunk. Az értesülések, amelyeket felhasználunk, úgy raktározódnak el az emlékezetünkben, akár egy iratszekrényben. Az értesülésnek jól rendezettnek kell lennie, hogy könnyen előhívhassuk későbbi használatra.
A kisgyerek rövid távú memóriája egyéves kora körül kezd kialakulni. Bizonyos tárgyakat, például játékokat, ruhákat már megismer, és vissza tud emlékezni, hová rakták el azokat. Három éves korukig az emlékképek csupán pillanatfelvételek, színes részletgazdag képek, amelyek között nincs összefüggés. Ennek oka az lehet, hogy a kisgyerek fejlődő agyából ekkor még hiányoznak az új élmények rendezett tárolásához szükséges idegi kapcsolatok.
A legtovább megmaradó emlékek az úgynevezett motoros készségekhez kapcsolódnak. A biciklizés is ilyen. Ha valaki egyszer megtanul kerékpározni, negyven év múltán is könnyedén előhívja a megtanult mozdulatot.
A tudósok úgy gondolják, hogy az emlékeink három szinten mennek át: ▪ Azonnali memória ▪ Rövid távú memória ▪ Hosszú távú memória
Néhányan az emlékezet három fokozatára utalnak: ▪ Bejegyzés (bevésés) ▪ Megőrzés (tárolás) ▪ Felidézés (visszanyerés)
Az azonnali memóriát másképpen érzékelési memóriának is nevezzük. Ez az érzékszerveinktől jövő információkat tárolja, nagyon rövid, másodpercnél is rövidebb ideig, mielőtt az információ törlődik, vagy a rövid távú memóriában raktározódik.
A rövid távú memória az agy „adagolója”: A rövid távú memória körülbelül hét különböző adatot képes egyidejűleg tárolni. Az itt tárolt információkat könnyen meg lehet zavarni, és ha nem ismétlődnek meg, akkor körülbelül 30 másodpercen belül elfelejtődnek. A rövid távú memóriát csak akkor használjuk, ha emlékezni akarunk például egy telefonszámra, avagy számjegyekre, amikor fejben számolunk. Míg az adatok a rövid távú memóriában vannak, egy részük kiválasztódik és a hosszú távú memóriába megy át, míg a többi törlődik.
A hosszú távú memória az agy iratszekrénye: Ez rengeteg adatot képes raktározni, és egész életünkben megtartani. Néhány pszichológus a hosszú távú memóriát két fajtára osztja: fő- vagy jelentéses memóriára, és mellék- vagy epizodikus memóriára. A fő memória tartalmazza az ismereteket a világról, például egy hegy vagy egy város nevét, vagy a szavak jelentését. A mellékmemória olyan esetemléket tartalmaz, mint a gyermekkori emlékek, vagy egy film, amelyet láttunk.
Kapcsolódó anyagok:
$$1557$$
$$1558$$
$$1660$$
