Először csak annyi tűnt fel, hogy egyre gyakoribbá váltak a borongós reggelek, a zöld lombok színesre váltottak, és falevelek kergetőztek a lábuk alatt. Nesztelen suhant be ismét az ősz, amely, mint mindig, most is új kezdetet ígért. Persze nem mindenki köszöntötte halelujával az előkelő dámát. Volt, aki visszasírta a fékevesztett Nyarat, míg más már előre kesergett a közeledő csípős és kissé túlcicomázott Tél miatt.

 A magam részéről mindig is szerettem az őszt. A tikkasztó nyári napok után messiásként tekintettem a hűvösödő időjárásra. A zizegve fogócskázó leveleket hosszasan elnézve, kellemesen meleg kabátba burkolózva, egy padon elmélázva olyan érzésem volt, mintha valami újnak a küszöbén várakoznék. Az őszülő hölgy olyan mintha a vidám Tavasz inverze lenne, a változás nem csak a természetben megy végbe, de bennünk is, sokaknak a kedve együtt borul el az időjárással, míg mások imádják az aranyló évszakot.

Amíg iskolába jár az ember természetes, hogy évkezdetként tekint a szeptemberre. Kicsit olyan ez, mint a január, jöhetnek a fogadkozások, hogy idén mindig megcsinálom a matekházit, nem beszélgetek folyton az órán, és persze sokkal többet fogok tanulni. Később, amikor már nem csipegetjük a tudás morzsáit a suliban, hanem inkább munkával ütjük el az időt, már nem ilyen jellegű fogadalmakat teszünk – talán nem is teszünk -, de a szeptember azért csak meg marad mérföldkőnek. Mondanom se kell, hogy ezek a szürke őszi napokon fogant fogadalmak is körülbelül annyit érnek, mint a téliek, azaz szinte semmit.

Aki viszont már az alkohol mámorban elmormolt fogadalmaktól is irtózik aligha kedveli a szeptemberieket, viszont még talán ők is érzik, hogy ez valaminek a kezdete, bármennyire is illik jobban a jelző a hetyke, és pazarul öltözött Tavaszra. Igen, a tavasz a természet megújulásának évszaka, az ősz viszont egy új kezdet, mivel nyáron mindenki leenged egy kicsit, ilyenkor viszont neki kell veselkedni a munkának, nem lógathatjuk tovább tunyán a lábunkat, az öreg hölgy egészen más tempót diktál, mint verőfényes elődje.

A sokszor már-már elviselhetetlen hőség enyhülésével neki vághatunk, hogy a lassanként átöltöző természetben kiránduljunk, mivel bizonyos programoknak nem kedvez a forróság, amik a nyárból kimaradtak ilyenkor még könnyűszerrel bepótolhatók. Ilyenkor érdemes felballagni a Normafához, a János-hegyre, és talán az Állatkerti kecskegidákat is kellemesebb húszfokban etetni.

Tehát a strandolós hétvégék túrázósokba csapnak át, a kiülős helyekről beköltöznek az emberek, és csodás módon ismét lehet majd közlekedni a városban, anélkül, hogy vadidegenek rántott szeletébe, vagy jegeskávéjába bámulnák utunk során.

Mikor megunta a városligeti kacsaúsztatót komoly, megfontolt léptekkel átsétált a Margit-szigetre. Amerre elhaladt a fák aranyló, vöröses árnyalatot öltöttek, az emberek szorosabbra fogták magukon kis kabátkáikat.

A képek forrása: www.flickr.com