A gyermek helyett mindig a szülő határoz, és az orvosi felvilágosítás után ő egyezik bele a gyermeken végrehajtandó műveletbe. Ehhez tudni kell, hogy minden orvosi beavatkozásnak van veszélye – az egyszerű injekciónak is lehet váratlan, súlyos következménye. Mégis az orvos tájékozatni tudja a szülőt, hogy a szóban forgó művelet többnyire súlyos vagy kevésbé veszélyes beavatkozásnak számít-e, miből áll tulajdonképpen, miért van rá szükség, s elvégzése után körülbelül milyen eredményre lehet számítani?

Ha a szülő úgy látja, hogy a beavatkozás kockázatát a várható eredmény érdekében vállalja, akkor az orvosokkal való tárgyalás után a gyermek nevében aláírja a beleegyezést.

„Saját felelősségemre...” - A szülő mindenkor jogosan rendelkezik a gyerekével, hacsak nem követ el olyasmit, ami miatt az állam megfosztja szülői jogaitól. Éppen ezért, ha a szülő úgy látja jónak, akkor orvosi tanács ellenére is hazaviheti a gyermekét a kórházból, - saját felelősségére. Ezzel a joggal  csak a józan ész határain belül szabad élni!

Sokszor megtörténik ugyanis, hogy sértődöttségből, félrevezetettségből, rossz tanács nyomán vagy esetleg tudatlanságból a beteg gyereket „saját felelősségre” elvive, kórházról kórházra hurcolják. Ez a gyereknek semmiképpen nem érdeke, az orvosok ezért joggal tiltakoznak az ilyen eljárás ellen.

Mint szülő hallgassd meg az orvos tanácsát, és ha az orvos türelmet ajánl, gyógyulással bíztat, akkor hagyd a gyerekedet nyugodtan meggyógyulni ott, ahol megvannak a gyógyításhoz szükséges eszközök és feltételek. Ne vidd haza  a gyerekedet, amíg az beteg, hiszen azért vitted a kórházba, mert otthon nehezebben, vagy nem gyógyulna meg.

Ám ha az orvos közli veled, hogy a gyermek meggyógyult, akkor viszont gyorsan vidd haza, minél rövidebb időn belül.vA betegségek menetében van egy pont, amikor a beteg már meggyógyult ugyan, de szervezete még gyenge, egy esetleg újabb betegség elleni védekezéshez.

Ilyen újabb betegség, pedig sok oldalról fenyegeti az éppen csak meggyógyult, a betegséggel vívott harcban legyengült szervezetet. A kórházi osztályra ugyanis a legkülönbözőbb betegségekkel kerülnek a gyermekek, és a különféle bacilusok, vírusok dúsan röpködnek a kórterem levegőjében. A betegségből lassacskán erőre kapó gyermek könnyen „összeszedhet” valami újabb fertőző gyermekbetegséget is.

Ez a veszély természetesen akkor is meg van, amikor a gyereket a kórházba viszed, de akkor a gyógyulás, kórházi kezelés érdekében vállalni kell ezt a kockázatot. Amikor azonban már nincs okvetlen szükség tovább a kórházi kezelésre, akkor az orvos engedélyt ad a hazavitelre. Ezután már minden kórházban töltött nappal feleslegesen teszed ki fertőzési veszélynek a kicsit.

A hosszabb kórházi tartózkodás fertőzés veszélyén kívül más hátránnyal is járhat. Ha a szülők gondatlanságból, vagy éppen előre megfontolt szándékkal (mert sajnos ilyen is előfordul) hetekig, sőt hónapokig a kórházban „felejtik” gyereküket a gyógyulás után is, bizonyos idő elteltével szellemi, sőt testi fejlődése is elmarad a kortársai mögött. Természetes ez, hiszen kevesebb a mozgás lehetőség, a friss levegő, napfény is alig, és igen kevés nevelés, foglalkozás az, amiben, a kórházban ezeknek a gyerekeknek része lehet.

A kórház a beteg gyermekek számára berendezett intézmény, és ott a meggyógyult gyereknek sincs több lehetősége semmire, mint beteg társaiknak. Mindebből a tanulság, hogy a meggyógyult gyereknek minél hamarabb haza kell kerülnie!

A kórházból való távozáskor az orvos „zárójelentést” ír, ami tulajdonképpen levél a kezelőorvosnak. Ebben mindazt közli, amit a gyermekről a kórházi tartózkodása idején megállapítottak, és ami bentléte alatt a gyerekkel történt. Ezen kívül tartalmazza azokat a javaslatokat, amelyeket a kórház az otthoni kezelőorvosnak ajánl, a gyermek további sorsával kapcsolatban.

Kapcsolódó anyagok:

$$1839$$

$$1884$$