Alappillére e stílusnak a mérhetetlen tisztelet a régi holmik iránt. Vannak, akik ezeket a bútorokat lomoknak tekintik és kidobják, majd a szomszédba átmenve irigykedve vélik felfedezni, hogy: jé ilyenem nekem is volt, csak kihajítottam – bezzeg ha restauráltattam volna, még ilyenebb is lett volna… A nyugalmat elsősorban a finom összhang árasztja, ami a részletek gondos összeválogatásával érhető el. Ahogy a franciák a főzésnél, úgy a vidékies hangulatra áhítozóknak is a legnagyobb odafigyeléssel kell kiválasztaniuk a hozzávalókat, tiszteletben tartva az anyagok sajátos természetét. Így az eredmény: a mérhetetlenül igényes, vidéki milliő. A színek kavalkádja alig néhányra redukálódik, amelyek között is uralkodó a tisztaságot szimbolizáló fehér – ebből is a krémesebb árnyalat. Azért fontos ez a letisztult szín, mert bőven lesznek dekorációs elemek. Meglepő módon, sok helyen visszaköszön egy erőteljesebb szín, a kék, ami mindig tartogat valami pikantériát számunkra, mert a környezetében lévő tárgyakon, egyre halványodó színek sora jelenik meg.
Az alapanyagok szorosan kapcsolódnak a vidéki élethez, a tájhoz, és a környezethez. Régen nem volt sok választásuk a vidéken élő embereknek, hogy különféle anyagokat használjanak fel, hogy otthonukat takarosabbá tegyék, mégis sok régi, vidékies berendezésű ház maga mögé utasítaná a mostani trendeket.
A textíliák egyre jobban átvették a hatalmat a lakás belsejében, mert nem hivalkodóak, nem harsányak, mégis majdhogynem főszerepük van a vidéki lakberendezésben. Mintáik hagyományosak, ami kicsi, aprólékosan kidolgozott, szimmetrikus, és romantikus ábrákban jelenik meg – például egy-egy virágos díszpárnán.
