A statisztikákat böngészve és a körülöttünk lévő mindennapi valóságot szemlélve egyre többen vélik úgy, hogy a házasság intézménye rogyadozik és csak idő kérdése, hogy összeomoljon. Egyre kevesebb frigy köttetik ugyanis, és egyre idősebb fejjel szánják rá magukat az emberek erre a lépésre. Már ha egyáltalán rászánják, hiszen egyre emelkedik az élettársi kapcsolatok és az egyszemélyes háztartások száma, ahogy egyre elfogadottabbak az alternatív kapcsolati formák. Adódik hát a kérdés, hogy valóban temetnünk kell-e a házasságot, mint végképp idejétmúlt intézményt és az alternatív kapcsolati formáké a jövő?

Egy nemrégiben közzétett amerikai felmérés átfogóan vizsgálta a kérdést, és olyan eredményekre jutott, ami általánosabb összefüggéseiben láttatja a házasságok alakulását, ezen belül pedig a nők helyzetét. Olyannyira, hogy a feltárt törvényszerűségek nemcsak az amerikai társadalomban tekinthetők helytállónak, hanem akár hazánkban is felismerhetők ugyanezek a folyamatok. Külön érdekessége a kutatásnak, hogy ehhez hasonló felmérést 1963-ban készítettek utoljára, és a közel ötven évvel ezelőtti eredményeket a friss adatokkal összehasonlítva igazán látványossá válnak a lezajló folyamatok.

A házasságkötés ideje jó néhány évvel későbbre tolódott: a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők átlagosan 30 éves korukban kötnek házasságot (férfiak 31 évesen), a középfokú végzettségűek pedig átlagosan 26 évesen mennek férjhez. Összehasonlításképpen: 1963-ban az átlagéletkor 21 év volt. A számadatok nem cáfoltak rá az általános tapasztalatra: napjainkban valóban kevesebb házasság köttetik. A nők 15 százaléka, a férfiaknak pedig 20 százaléka egyedülálló, míg a korábbi felmérés idején ez a szám 7, illetve 9 százalék volt. A gyerekvállalás aránya és ideje is látványosan megváltozott: manapság kétszer annyi gyermektelen nő van és az első szülés ideje is későbbre esik; átlagosan 25 évesen válnak anyává a nők, míg a korábbi felmérés idején 21 év volt az átlag. A különféle fogamzásgátló módszerek általános elterjedése miatt a gyerekvállalás sokkal tudatosabb döntéssé vált, így a párok többsége annyi gyereket vállal, amennyit optimálisnak érez, és nem annyit, amennyit a természet ad, illetve akkora időzítik az utód érkezését, amikor úgy érzik, megteremtették az érzelmi és anyagi feltételeket.

Gazdasági szempontból is alapvetően átalakultak a házasságok, ami az élet szinte minden területére kihatott. A hatvanas években ugyanis egyszerű gazdasági modellt követett a legtöbb frigy: a férj dolgozott, hogy eltartsa a családot, az asszony pedig a háztartást vezette és gondoskodott a gyerekekről. Azzal, hogy a nők is dolgozni kezdtek, kinyílt számukra a világ és radikálisan megváltoztak a kompetenciáik. Azok, akik nem maradnak meg a hagyományos szerepben, sokkal magasabb szintű szociális készségekkel rendelkeznek, illetve sokkal alacsonyabb körükben a depresszió aránya – csak hogy két jellemző példát említsek a sok közül. A nemi szerepekre is kihatott ez az új felállás: a férfiak például kiléptek a puszta családfenntartó tradicionális szerepéből és jóval többféle szerepet vállalnak a családban és a párkapcsolatban. Intenzívebben és odaadóbban vesznek részt például a gyereknevelésben, sokkal jellemzőbb, hogy házasság után is romantikus partnerként működnek, ahogy a házimunkából is kiveszik a részüket. Mindezek alapjaiban értelmezték át a család fogalmát és működését.

A kutatás legfontosabb és leginkább elgondolkodtató eredménye azonban az, hogy a házasságok boldogabbak annak ellenére, hogy kevesebb van belőlük és később köttetnek. Ez ellentmondani látszik annak a feltételezésnek, hogy idejétmúlt intézményről van szó, ami az utolsókat rúgja. A magyarázat pedig a motivációkban rejlik: manapság egészen más megfontolásból házasodnak az emberek, mint ötven évvel ezelőtt vagy még korábban. Akkor ugyanis társadalmi nyomás hatására és gazdasági szükségszerűségből történt a házasságkötés. Ez volt ugyanis az egyetlen társadalmilag elfogadott és gazdaságilag működőképes kapcsolati forma. Ezzel szemben manapság azért házasodnak az emberek, mert úgy vélik, hogy ez az életforma felel meg nekik a leginkább, ilyen keretek között képzelik el a boldogságukat. Aki úgy érzi, hogy nem tenné boldoggá ez a kapcsolati forma, az mást választ. A házasság ugyanis nem az egyetlen lehetőség, hanem csupán egy opció.